...hosszan figyeltem, furkesztem az elhalado embereket, hatha szova teszi valaki, megjegyzi, de nem, mindhiaba vartam.
Mar akkor tudtam ez is a jatekomhoz tartozik, es ha egyedul maradok benne, akkor csak irni fogok rola.Lefotoztam a jelenseget, csak azt sajnaltam nagyon, hogy az evszamot nem jelzi.
Tehat en ma egy szokoev szokonapjaban vagyok, egeszen egyedul, itt rekedtem, az tortenik amit akarok.A kijelzon februar 29 volt, es csak en vettem eszre.
Az ilyen jatekaimkor mindig Moricz 7 krajczara jelenik meg kepzeletben,mosolyt csal.Nem, nem a szegenyseg feloli megkozelites, a semmibol valo kepesseg a jatekra.Mindig, barhol tudok, meg fejben is.
Az aruhazba benezhetek, nem , nem veszek semmit, csak korulnezek, senki nem is fogja tudni, mert mindenki marciusban van mar.Nyugodt lepesekkel setaltam be, meg a kozepenel sem tartottam, amikor tudtam elvesztem, nem fogok ures kezzel tavozni, mert ugye en egy szokoev napjaban vagyok, senki nem fogja tudni mit vettem, vettem e valamit, es kulonben is, ez az en jatekom.A szabalyokat is en irom, valtoztatom.:)
A cipo nagyon szep, a merete is az enyem, engem vart tudom, es hiszen pont ilyen szinu a taskam, meg a kendom.Rendben, mehetunk, marad a cipo a kezemben.Csak ne lenne olyan kulonleges ez a taska, mintha halpikkelyekbol keszult volna, na jo, nem banom, ugyis csak az en titkom.A szine nem ehhez a cipohoz valo, de a kesztyus kezemmel igazan jol mutat, tavaszias, ude szinu kisse.Ehhez majd nezhetsz ujabb cipot magadnak, mondja a kisordog, es nevet.Rajtam.Mar a penztaroslany dicsergeti a taskat, szerinte sem hagyhattam volna ott, komoly ejszakai forgolodasom , nem alvasom lett volna.
A radioban a hetvegi idojarasban havat, hideget igernek.Nem erdekes, februar van:)volt, meg ha csak plusz egy napra is, ha csak nekem is.
