..egyik este az elalvas elotti olvasmanyomban hosokrol volt szo, a hos napjainkban, van e hosom, akit meg tudok jelolni.
Azon gondolkodtam csak szepen honap kerdesenek megkerdezlek titeket,nektek van e es ha igen, ki a hos a szemetekben?
Aztan elindultam a belso kis kacskaringos, tekergos mindenfele szempontra kiterjedo, ravilagito kerdeseimre:mitol hos valaki, mik azok a minosegi jelzok melyek azza emelik szemunkben.
Szamomra mindenkeppen egyfele alazat, onfelaldozas, megadni-atadni magad valami magasabb eszmeert, valakikert, amikor annyira es ugy szeretsz valakidet, hogy jobban , mint onmagad.Igen egyfele onfelaldozas, de korantsem martir, hanem valami nagyon szep formatumban.
Mindenfele atvilagitas, megvilagitas, boncolgatas utan :Mamuka az elso szamu hosom, a nagymamam, aki nem is biologiai nagymamam, mert O meghalt, amikor Anyu 2 eves volt.
Legszebb emlekem, amikor levagtam a hajat , es milyen boldog volt, megis szereny, mindenkinek elmeselte, megsem tunt dicsekvesnek.Boldognak lattam, boldogga tett.
Az elete, az itt van bennem, elottem, mint peldakep..sokszor eloveszem , ha csak magamban is, magamnak is, es erot meritek abbol a szepsegbol, amit tole lattam, abbol az erossegbol, a kis torekeny alkatat meghazudtoloan eros volt.
Van e es ha igen, ki a hosotok?vagy (peldakep)?nem utolsokent pedig, szuksegunk van e hosokre?esetleg gyerekeinknek szukseguk van e hosokre?
