...mikozben nezegetem a felig kesz munkam, gondolatban ha nem is hetmerfoldre, de tobb ezerre jarok, ranezek a viragaimra, vizet kernek.Meglocsolom oket.
Na nem csak ugy zsupsz belottyentve, dehogy, a cserepes viragok locsolasanak van egy technikaja, amit hatulgomboloskent lathattam anyutol.
Volt egy viragfala, batyam hegesztette , egy egesz fal nagysagu, ahova osszel behordta a viragait, tavasszal , nyar elejen meg ki.Nehany cserep bent maradt akkor is, de a tobbseg kikerult.
Heti egyszer volt szabad a legtobbet, arra is emlekszem, locsolni, talan nemelyiket ketszer.Keveset ontott, majd vart, ujbol keveset, es ujbol.Igy egeszen lassan aztatta at a viragfoldet, nem szaladt tul a viz a cserep karimajan, nem szaladt at, hogy alul kijojjon, felitta a szomjazott fold, hogy a noveny taplalkozhasson sokaig.Es kozben beszelt hozzajuk, mindegyikhez volt egy kedves szava, neha a foldet is meg meglazitotta folul, mintha asna.Neztem, csodaltam, neha furcsallottam a beszedet, mert miert nem hozzam beszel elven , miert nem engem visz a padlasra elven, a toporzekolas elmaradt.
Pontosan igy locsolom a viragokat, nehany szot is kapnak.Amikor egyszer elutaztam es mire visszajottem a tobb , mint egy meter magas kaktuszom elpusztult, megbizonyosdohattam, hogy a hangom hianyatol.Es senki nem tud errol lebeszelni, meggyozni az ellenkezojerol:)
Szeretem a nehai , varatlanul ram szakadt csondet, benne a viragokat, anyut, jomagamat, majd azt az uzenetet, zenet, ami visszahoz a maba, 2013-ba.
*fonti pic. a netrol
