Tegnap , amikor hazajottem, egy mokus vart a keritesen,nem mozdult, amikor kozel ertem sem.Egy robin is benezett meglepetesemre , ebben a beton tomegben.A szomszed udvozolt, koszontott a szomszedsagban.Mindenki kedves, ovatosan szol, kozelit, mintha valoban a homlokomra lenne irva, a vigyazz! torekeny.
Az embert a kornyezete alakitja mondason ragodtam ..es nem jutottam zoldagra sehogy.Kolcsonhatas van, annak kell lennie, ami az emberbol jovo belso igeny utkozese a kulsovel.Ha nagyon nem talalkozik ez a belso igeny, az ember szomoru lesz, majd dacos es probalja formalni, alakitani magat a kornyezetet., egeszen addig, amig boldogga nem teszi.
Amikor faradt vagyok szoktam sirni.Amikor elfaradok abban is, hogy elteszem, elnapolom az erzelmeim.Szoktam akkor is, amikor mindenki tojashejkent kezel, es olyan kedves, hogy attol kell bogni.Meg attol is, amikor masnival atkotve kapsz egy "szeretleket", szoban, kepzelt masnival, kepzelve bogozva, mint en ma...es ilyenkor torpe leszek a kicsinyessegeimmel, a szorongasaimmal, es sirok, kisirom minden csomoba bogzodott erzelmemet, kisimitom , mintha vasaloval tennem.
Gazdag vagyok megelt erzelmekben, es ma meg szeretleket is kaptam...jo az elet hozzam, meg olyankor is, amikor egyebkent nem...
