..meg nem tudom mikor , egyaltalan koltozunk e.De a ma reggeli foto kellett, amikor kineztem az ablakon, bucsuzom azt hiszem, ismet.
Minden tavasszal uj lap, tiszta lap indult, amint megpillantottam a bomlo rugyeket a fa again.Mindig meggyoztek, ha idonkent sikerult is belem feszkelnie magat a ketsegeknek, hogy bar a tel elaltat bennunket, elhiteti, hogy elettelen, vannak, amik mar soha nem elednek ujja..de a tavasz, a tavasz jon es hozza az erejet, a csodajat, amikor az is ujjaszuletik, amirol azt hittuk mar nincs is ott(erzelmek), igy minden tavasszal erosebb lesz, melyebb gyokeru, mint a fam.
..pontosan 5 ve tortent..hajnalban ebredtem, mert betablazott nap volt, csak az alvasombol lophattam.
Meg sotet volt, a lampak fenyei tancoltak a Dunan, a rakodoparton ultem, ha nem is az also kovon.A kocsimban ultem, neztem az ebredo varost , kaveztam es bucsuztam.
A konyhaasztalon hagytam egy letepett papiron uzenetet: jovok nemsokara, csak elkoszonok a varostol...nem akartam, hogy aggodjon miattam.Nem aggodott, sirt az en egyetlen mondatomtol, mert ez olyan Agis, Agikas, ahogy meselte.Elhiszem, ki masnak jutna eszebe .Soha elotte nem kovettem el hasonlot, mintha tudtam volna, hogy most jo ideig nem latjuk egymast, ezert bucsuztam.
Ha majd ugy hivom elo a faagrol a kepet, hogy emlekeimbol, mint a budai rakpartot hajnalban,vagy kikutatom a gepen a fotot, ezek az erzesek is elojonnek majd..szepen, mert szepek.Latni fogom az ut masik oldalat, a patakot, legvonalban a tavat, es a Napot, ahogy megannyiszor megleshettem elobukkanasat.Mert latom az agon, bearanyozza , nekem...
Es latni fogom az elesen ivelo utat, meresz kanyarba fullad majd emlekeimben is, rejtve a folytatast, mint annyi minden, csak elkepzeljuk, de fogalmunk nincs milyen lesz... csak van egy igerete, mint a rugyeknek a fan...:)
