Jatszik, csalogat ki a szabadba, egeszen a kapolnaig .Es mikozben elerjuk, megallapitom ki tudja hanyadszor: jonak maradni minden korulmenyek kozott is, borzasztoan nehez.
A napok elgyengitig haborgasom, finom tapadokkal fekezik vagyaim.Csikot, nyomot hagyva meg igy is.
Utolag sokadszorra olvasva is csalodott az irasom , uj darabot veszitettem el a zart kapuju templommal az eletunkbol.Mondtam is , minket az Istenunk is elhagyott.
Osszel az ujsagunk szunt meg, a nyomda megtagadta a kinyomtatasat.
Onvigasz, bar minden szavaban igaz, hogy a hit bennunk van, es ha O el is hagyott, de en nem hagyom el Ot.
Van az utcank vegen, a hegy labanal egy anglikan kapolna.Tobb, mint 200 eves, ma is fogadja hiveit, heti ket napra szukitve.Szerdankent , vasarnaponkent lehet beterni, mondani egy imat, a vegtelen csondben megtalalni a lelkibeket, ahol a csond a legbeszedesebb.
Talaltam egy porcelangombu, margareta viragmintaju , kedvenc kaves bogrem szinu fogast.Torekenyseget tekintve is tokeletes.Valami kozponti helyre fogom kerni, ahova a haragom, zugolodosaim folakaszthatom, hogy lassam, tudjam, magam is figyelmeztessem igy is: jonak maradni minden korulmenyek kozott, olykor igen nehez, de csak azert erdemes elni...
Apr.9/2012( hetfo ejjel)
