Valamivel 3 ora elott erkeztem a hazba, szandekosan adtam idot magamnak.Az ugynokkel 4 re beszeltuk meg, csak en kellek az alairashoz, mivel en vettem a hazat akkor, mikor is?egy masik eletben.
Konnyen kontrolalhattam konnyeim igy, tudtam nem fogok sirni.Mar csak a smink miatt sem:)
Beleptem az ures hazba, idegen volt.Elindultam amerre a labam vitt, meg megallva, a falon a kepek helyeit , a butorok nyomait vigyazva.Ovatosan furkesztem, feltem osszetornem oket egy egy kitarto bamulassal, visszagondolassal.
Az ablak nagyon fontos szerepet toltott be nalam, nagyon sokat ultem itt es irtam, legtobbszor csak fejben.
A kertben a csengo hangok uztek trefat velem,csabitottak, neveteseim a bokrokkal tancoltak.Igazan bo termesu lesz a ribizli, amit tavaly ultettem...es mire termest hozott, mar nem nekem adja.
Ettol gombocos lett a torkom, sarkon fordulva meg sem alltam a haloszobaig, ahol veletlenul ott felejtodott az alomcsapdam.Az indianoktol tanultam, alvaskor a fejem folott kell lognia, hogy osszeszedje minden rossz almom, ne jusson el hozzam.Ugy dontok, hogy itt hagyom.Maradjon itt az osszes rosszal, ha volt, mert nem igazan tudok emliteni egyet sem.Jo csapda volt, de alatta mar nem en fogok almodni ezentul.
Az ugynok profi, gyakorlatias, igyekszik semleges teruletre terelni azt a kotelezo nehany mondatot.Ertekelem is.Tobbszor elismetli milyen jo a piac.Kene ennek orulnom , igy kiszoritok egy erotlen mosolyt, megerositem, hogy ennek en is orulok.Pedig nem.Pedig kozben meg varom a csodat, hogy majd senki nem akarja, mert latja, hogy mennyire szeretve volt, hogy a mase volt.Azt hiszem eletemben most eloszor mondom ki magamban, hogy csodak marpedig nincsenek.
Lehet most veszitettem el magambol a gyermekit?es lehet mar soha tobbe nem fogok hinni, almodni?
Nem Agnes, ne higgy butasagokat, vigasztalom magam...csak egy ujabb fejezet jon.A vilag valtozasait nem tudod kivedeni, erre nincs csapda, ami a rosszakat folfogja es teged sertetlenul hagyjon.Tudod vannak fazisok, es nem mindig happy enddel zarul, de attol meg a tied.Majd folszaradnak a vizcseppek, meg a szemed sarkaban csillog egy pici, de a szad mar mosolyra huzodik, majd kijossz ebbol is, mert ha egyszer volt, akkor lesznek meg csodak, csak hinned kell, ahogy eddig is, es almodni, merni egeszen nagyot...
