Az eros szel belekapott a hajamba, tepte, kocolta, arcomba csapta, olyan erovel, hogy nem tudtam elsimitani. Hajamba kapaszkodva , amire ugy fokuszaltam, hogy sikeruljon a fulem moge igazitani, elvitt magaval, tudtam hol fogok kikotni. Mar a parton voltam, amikor eszrevettem, ugy elmerultem , a radiot is elfelejtettem bekapcsolni.Nem baj, mosolyogtam , a latvany szavamat vette meg gondolatban is.Elmosta a felhoket is, amit az elmult napok adtak. Kozel van a part , az ablakombol kinezve legvonalban a hazak mogott, csak akkor latom a Napot, amikor jol kinyujtozta magat.
Neztem a mindig magaval ragado szineket,ami soha nem egyforma, vagy csak megunhatatlanul szep.Nem sokkal kesobb, nem varakoztatott, megjelent, kidugta a fejet a vizbol.Olyannak tunt, mintha korai furdozo lenne, es kitekint, hogy latja e valaki, mert elveszitette a torolkozojet.Olyannak tunt, mint a meleg takaro alatt, utolsokat nyujtozunk, es csak a fejunk van kinn, remelve ebbol senki nem lat semmit. Szeretem a Napot, szeretek napozni, napfurdozni.Soha nem gondo
ltam arra, hogy megles, csak a meleg sugarai simogatasat szoktam szeretni.En most megis ugy ereztem meglesem, nem vartam meg, amig teljesen kilep a vizbol, hazahajtottam, hogy az ebredoknek , az aludni sokaig szeretoknek megmutassam mirol maradtak le. Mar csak itthon jutott eszembe, mennyiszer , mennyifele hangulatban kotottem ki ott es m
indig megoldotta mindegyiket..
