Monikatol(Zsófi és Luca) es Joe-tol(Joe bácsi blogja) kaptam a dijat es egyben jatekra hivtak, ami nagyon kedvemre valo volt.Igy oldottam meg, egy mesevel sebtiben .Mivel nekem mindig bajom van azzal kinek adjam tovabb, igy adom mindenkinek, aki benez hozzam es van kedve jatszani!!Mert senkit nem szeretnek kihagyni, megserteni!!Hol volt, hol nem volt, volt egy kisfiu es egy kislany.Kulon -kulon nottek, cseperedtek, tanultak, olvastak.
A kis-nagylany egy szep napon elveszitette a papucsat, a puma papucs egyiket.Zold es fekete szinu volt.A nagy-kis fiu eppen maganyosan bandukolt, amikor megtalalta.Kezebe vette, forgatta es elhatarozta megkeresi a parjat.Nem kellett tul sokaig keresnie, amikor meglatta a santikalva bicego lanyt, gyorsan hozza sietett.Kerte, hogy nyujtsa a labat, es rahuzta a papucsot, a megtalalt papucsotA lany boldogan ugrott a nyakaba koszonete jeleul.Kiderult, hogy a lany kedvenc szine a zold, a fiue a fekete. Ugy gondoltak ezzel lehet valamit, sot eleg sokat kezdeni, szerzodest kotottek, amit alairasukkal pecseteltek meg
A fiu megigerte mindig vigyaz a papucsara, ne veszitse el, a lany megigerte , hogy rendben engedi.Nem volt ez kis szo tole, nem igerte volna egyszeru halandonak. Eltek eletuket, hatalmas utazasokkal, majdnem foldkorulivel is, amikor megerkezett a golya es hozott egy borso babat.
A lany szerette a novenyeket, szepen etette es vigyazta is a kis borsot, aki azota 185 cm magas lett.
Azota is telnek napjaik, voltak, vannak nehezsegek is, de az alairas eros maradt, tulelte a valsagot is. Szeretnek vizparton lenni, szeretik az allatokat, a hosszu setakat, sportolni, jatszani, a jarmuveket, a jo eteleket, olvasni, baratkozni, de talan a legfobb jellemzojuk, hogy szeretnek beszelni, meselni, egymasra figyelni...vagyis boldogan elnek, amig ......itt a vege huss el vele, es aki nem hiszi jarjon utana:)
