Penteken vasaroltam egy uj napszemuveget.Ez nem nagy hir, tudom, de az elozo 11 eves volt, ami meger egy beirast
nekem. Nem csak emberekhez, targyakhoz is borzasztoan tudok ragaszkodni, amint ez a napszemuveg korabol is kiderul.Ajandek volt, es nagyon kedves. Utazott velem rennngetegszer, 
harom n-el.Itt ketszer hagytam el, pontosabban ott, ket altalam megfordult irodaban, utanam telefonaltak mindketszer, rohantam vissza erte. Nehanyszor a kutya is megkostolta a szarat, nem tudta elkepzelni, hogy mi lehet az, ami miatt ennyi even at ragaszkodom.Sajnos egy ket karcolas is latszott mar, mondhatni eleg rossz borben volt, de nekem csak O kellett. Par hete keresem , nem talalom sehol, nem telefonal senki, hgy megtalalta.Mig vegul belattam, hogy elveszitettem.Talan elege volt mar belolem, es maga dontott igy. Mivel en egy ilyenen is kepes vagyok napokat is gondolkozni, penteken vegulis sok probalgatas utan, meg tobb kerdes"szerinted ez jo lesz?" utan , az egyik ugy maradt rajtam, mintha az elozo ikertestvere lenne, olyan kenyelmes.Magamon hagyva setaltam benne az uzletben es rajta keresztul nezegettem a tobbi targyat, mar mar olyan kenyelmes volt, hogy majdnem eszre sem vettem , hogy rajtam van.Akkor megveszlek, mondtam neki. Pentek ejjel megjott az eso es vasarnap reggelig esett.Kicsit kisutott a nap, megragadtuk az idot, vittem ot is, de az utca sarokig ertunk csak, amikor hirtelen jegeso jott, amit hozapor valtott fel, majd ujbol eso. Hajnalban arra ebredtem, hogy a telihold besut a szoba ablakon.Jot vigyorogtam neman, hogy talan most elkelne a napszemuveg, mert egesz hetre esot es hideget igernek.Kesobb megis ugy tunt az ablakbol kinezve, hogy van remenyem, ki fog sutni a Nap, de ha elindulok ez masodperceken belul megvaltozhat...
