Nincs olyan ember, aki konnyeden elarulna magarol nem eppen szimpatikus, vagy nem jol festo vonasokat, tulajdonsagokat.Na ezt teszem en most. Nagyon valogatos vagyok az evesben, gyerekkorom ota.Ha rendetlenseg van, akkor addig keptelen vagyok enni, vagy , ha nem izlik, akkor nem valogatok, egyszeruen nem eszem.Igy voltam en mindig 48-49 kg:)Most azert tobb, de nem sokkal. Kevesen tudjak rolam, hogy imadom a kacsat.Persze a kacsa az olyan, hogy egy evben maximum negyszer lehet megenni, igy marad meg az imadat.Elkeszitem a kacsat, darabolva sozva, ha orakon esetleg egy ejszakan at a hutoben all, akkor nagyon finom lesz.De, amit senki nem tud,hogy ilyenkor keszitem el a kacsatoportyut, amivel nem kell varni, szinte percek alatt kesz, ropogos, arany szinu, csak apro falatos darabok lehetnek, es mikozben teszek veszek, elfogyasztom.Olyan nagy a szeretetem, ha valaki jon a konyhaba kozben, kepes vagyok eldugni:)mondjuk a fuszerek moge, vagy alcazni valamivel, mert nem akarok belole adni:)))
Masik hasonlo merenyletem volt, a cappuccino fagyi.Mar csak volt, sajnos 2 eve mar nem kaphato, nem tudom miert.A cappuccino fagyit mindig beagyaztam fagyasztott zoldsegekkel, es csak akkor ettem, ha senki nem volt itthon.Ha vendeg futott be, baratno, vagy szomszed, akkor inkabb azt mondom most nem tudom megkinalni, de abbol nem adnek:) Azt hiszem ez a ket dolog az, amivel meg meg is lehetne vesztegetni, vallanek barmit, ha az orrom elott elhuznak a toportyut vagy a fagyit.Vagyis mindennek van ara valoban, es mindenki es minden megveheto.
Ma kaptam egy kacsat, mar a hutoben van, a toportyu egy resze mar elfogyott , a tobbi eldugva a polcon, de nem arulom el , nehogy eltunjon:)
