Annyira boldogga tett, hogy a kepeket es egy reszt az irasbol athoztam, mert kaptam, nekem van cimezve es szeretnem megorizni itt nalam:)
A beiras es a fotok is csodalatosak, es akitol kaptam is...koszonom!:)
Ágnes, Kedvesnek...
"Amikor leesett az első hó, csak az ablakból néztük.
A melegben, ruhátlan egymást átölelve álltunk az ablak előtt, s néztük, miként hull alá a hajnali hólepel. Szép volt. Akkor eszembe sem jutott előkapni a fényképezőt, hisz még az álom a szememben volt. De eszembe jutottál, mert tudtam, várod a havat...
Másnap, mire esélyem lett volna arra, hogy kattogtassak, már a meleg elolvasztotta szinte az egészet. Aztán, mikor a második is lehullott, tudtam, nem lehetek elég gyors. Megint szakadt, de olvadt is. De én akkor már tudtam, hamarosan olyan vidékre utazom, ahol nem folyik szét a Holle anyó álom, s ahol nyugodtan kattingathatok nem csak nekünk, az emlék csodájáért, hanem egy kicsit Neked is, hogy lásd.
S talán már ott is mindent hó borít, talán már eljutott hozzád is az az igazi ünnepi hangulat, én mégis ezeket a képeket elsősorban Neked küldöm, mint egy kis ízelítőt itthonról. Nem azért, hogy fájjon a szíved, hanem azért, hogy örülj, s ne azt érezd, távol vagy, hanem azt, hogy kicsit közelebb kerültél.
És persze azoknak is, akik szeretik a téli képeket, a szép tájakat, azokat, melyekből itthon, Magyarországon is van épp elég..."
.............................................................................................................
És még mesélhetnék. A szép hétvégéről, a sétákról, Ausztriáról, az ottani otthonosságról, de nem akarok.
Maradjon meg bennünk úgy, ahogy megéltük. Inkább csak idecsempészek néhány képet még ráadásként, amolyan ünnepvárónak a tájról, a környékről, rólunk, és végül egy olyat is, mely megmutatja, mekkora ölelést küldök Neked, és minden olvasómnak! :)
