Elaludt mindenki korulottem, ideultem egy kicsit, mert talan most sikerul megfogalmaznom valamit.
Amikor idekerultem, iskolaba jartam, ahol ilyenkor December vegen meghirdettek ki nyerte el a karacsonyi spirit dijat.Ez az alapjan tortent, ahogy egesz honapban hozzaallt az unneppel kapcsolatos feladatokhoz, a tarsaihoz.Csakugy, mint a honvagyba, be tudtam lazasodni ilyenbe is, hogy vegre mikor adhatom at az ajandekot, a keszulodesbe egyaltalan.Dolgozott bennem az emlek, ami nekem volt szep es jo, majd ahogy nagyobb lettem, ahogy en okoztam boldog pillanatokat. Ma is megvan.Aztan az en kis csaladomnak en csinaltam unnepet, es semmi esetre nem lehetett olyan, mint a gyerekkorom, de az erzes, az orom, a meghittseg mit sem valtozott, mert szeretetre epult. Napjainkban ami nalam bezavar, a sok rossz hir, a munkanelkuliseg, az egyre emelkedo arak, az egyre novekvo bizonytalansag, a tudat, hogy nagyon nagyon sok embernek nem fadiszites, de meleg etel sem lesz.Ezert kerul a hangulat, a lazas keszuledos, mert en magam is elbizonytalanodok, mert senki nem lehet az , nem lehet biztos a holnapban, meg akkor sem, ha olyan eros optimizmussal el, mint en.
Ha leulunk egy tobb fogasos menuhoz, a vasarlastol kezdve az elkszitesig renngeteget dolgozunk, es ahhoz kepest nehany jo pillanat , ami megmarad, az izek, az eves kozben kapott dicseretek, az ures tanyerok, a jo beszelgetesek. Igy van ez a Karacsonnyal is, sok sok munka, aminek a vege egy egy pillanat, de nem csak mi faradunk, hiszen mi is kapunk, ertunk is faradnak.Ugyanabban az iskolaban egy gyerek Januarban felolvasta, hogy Neki nem volt penze, de keresett egy nagy dobozt, becsomagolta , es atadta az Edesanyjanak, hogy tele van szeretettel, ezt adja O.Megkapott, es meghatott, meg ma is.
Barmi, ami orom pillanatokat okoz, sok munkaval jar, es ugyanolyan nem lehet, sot, ne is legyen, hiszen ettol a kulonbozosegtol a mienk, de az a pillanat mozgatja, az kell, hogy mozgassa.Az embernek nem csak az emlekibol kell elni, hanem mindig ujakat is kesziteni, adni.Ezek a mi csinalta emlekeink mennek majd szajrol szajra, hogy az en anyukam, az en mamam, nagyim igy csinalta, nalunk ez es ez van.
Olyan is volt, hogy dolgoztam Szent Esten, sirva mentem, megis az egyik legszebb este lett, csupa idegen kozott.Meg az etel is kulonleges volt, amit hirtelenjeben foztunk, minden elokeszulet nelkul.Sikerult nehany pillanatra ugy osszekovacsolodnunk, mint egy csalad.Soha nem felejtem el.
Kivanom, hogy barki, aki elolvas igy is, az en szempontombol is gondolja at es talalja meg a boldogsag pillanat varazsat, ha csak nehany percre is...az emlekek jok, szepek, de nekunk is kell ujakat eloidezni..
* ez egy tobb eves fa, az emleke az, hogy B. kommunista fanak nevezte, hogy en ilyen hatas alatt voltam gyerekkoromban, azert diszitettem pirosra:)Mindig nevetunk, amikor diszitunk, es mindig emlitjuk a kommunistafat, pedig angyalka van a tetejen, nem csillag.
