A kavezo ablaka eppen odanez.Hanyszor ultem itt estenkent edzesekre jarva, varakozva es vagyakozva neztem a suhano sziluetteket.Kecsesen, mintha a levegoben suhannak korbe a termet.Arthur Murray dance studio, hirdeti a kulonlegesen, igenyesen keszitett felirat.A betuk ivei is tancra emlekeztetnek, mintha ok maguk is tancolnanak.Ultem itt es neztem a tancolo parokat, mikozben emlekeztem az en tancoraimra.Az iskolankba jart ki egy tanar, ott tanultam a klasszikus bali tancoktol kezdve a modern tancokig, amit lehetett.A vizsgank a tornateremben volt, kopottas , szegenyes diszlettel.De a tanc, a szeretete feledtette a kopottsagot. Anyukam szerette nezni ha tancoltam, akar egyedul is, csak ult es biztatott, es gyonyorkodott. Ma ebben a kavezoban talalkoztam a koreai "ismerosommel", meseltem neki is tancorakrol.Sokat nevet, feltunoen sokat, pedig jo humorom van, de ugy erzem valamit kompenzal a sok nevetessel.Mindig ismetli, hogy milyen jo a humorom.
Sokaig elkepzeltem, hogy bemegyek es veszek nehany orat.Egyszer kiirtak, hogy 50- % al kevesebbet kell fizetni, ekkor mar sejtettem, hogy nehezseguk lehet.Ma mar csak a felirat arvalkodik, mar nem latom tancosnak oket, a terem sotet marad, szomoru.Nincsenek parok, akik atsuhanjanak a parketton, talan a falak, az ablakok sohajtoznak meg utanuk rajtam kivul.Lekestem errol is.
Egy masik varosreszben haladva olyan utcahoz ertem, ahol renngeteg templom van, itt maradtak meg egy olyan vilagbol, amikor ezek a templomok megteltek emberekkel, akik gyalogosan siettek a misekre, majd haza.Szinte hallottam a kiarado tomeget, ahogy mindenkinek volt valami mondanivaloja, nepes volt a jarda.Ma mindenki autoban ul, parkoloja nincs a templomnak, egyiknek sem.Bar ugy kepzelem nem a parkolo hianya miatt ures.
Aztan fonn a hegyen volt egy antik uzlet, sokszor suhantam el a felirat mellett, ahogy a nyil jelolte , erre gyere.Ket evig szemeztem a nyillal es a felirattal, amikor vegre eltekertem a kormanyt, hogy most akkor bemegyek bameszkodni, kincsek utan kutatni, akkor mar olyan felirat fogadott, hogy az uzlet megszunt.A nyilat es a feliratot az utca elejen ottfelejtettek. Amikor igy kalandozom, barangolok es zart ajtokkal, sotet falakkal talalom magam szemben, sokszor olyan erzesem van, hogy elment egy vilag es en itt maradtam belole, itt felejtodtem.Abban a lassubb , szebb vilagban maradtak az en joizu, raeros beszelgeteseim, elvittek magukkal.Ma mindenki siet, valamit, valakit, netalan onmagat szeretne utolerni.Mar a telefonhivasok is ugy kezdodnek, nem erek ra, csak azert hivtalak, de most nem tudok beszelni.Minden alkalommal.Ma megkerdezik hogy vagy, es a valaszra mar nincs ido.
Ma eszembe jutott amikor B kicsi volt mindig tancoltunk az Oz zenejere, kovettuk a sarga utat tanclepesben.
Furcsa lesz, amikor valaki leveszi a ciradas feliratot es kitalal valami oda nem illot.
