A tegnapi nap ugy folporgetett, hogy ma ora nelkul ebredtem a yogahoz, meg ma is tart. Talan ketten masfel szaz evesek lehettek, akikkel kaveztam delutan.Egy angol irodalom professzor es egy angol-olasz tanarno. Ugy lubickoltam a tarsalgasban, mint a hal, amikor visszadobjak a vizbe.Volt irodalom, tortenelem, politika.Egymas szavaiba kapaszkodva fejeztuk be a mondatokat.Imadtam. Elvittek Oroszorszagba, Kijevbe, Moszkvaba, Szocsiba..itt meseltem el az almom, Kinabol vonaton utazni Moszkvaig.Nagyszerunek gondoltak mindketten. Ultunk az asztalnal es kepzeletben meg rajzoltam is.Az asztal volt a Kanada terkep a ferfi fejebol Irorszag nott ki, a no fejebol az olasz csizma, mig belolem a Magyarorszag terkep es kozben Oroszorszag havas videken vonatoztunk.Tolmacskent jartak arra, mint megtudtam. Neha borzaszto boldog vagyok, ajandeknak vettem ezt a beszelgetest.Olyan, mintha utaznom sem kene, mert a labaim ele dobjak a celallomasokat es sokkal melyebben, behatobban megismerem, mint egyszeru turistakent tehetnem.Megtudtam azt is, hogy Szaud-Arabiabol jovore tobb ezer ember erkezik. Amig a kocsimhoz ertem haromszor fogtunk kezet elkoszonni es nem akart szakadni, akadozni a beszed...amikor itthon kiszalltam , szinte nem is erintette a talajt a labam..szoval ropkodok es ezt fontos volt magamnak le is irni, bar elfelejteni nem fogom.
