Azt mondjak, amikor valaki osszetori a szivunket, merhetetlen a fajdalom, de utana nagyobbra no,tele megtobb erzelemmel. Talan giccses ez a filmbol lopott gondolat, de igaz.
Aki megelt mar hasonlot, fizikalisan erezte a fajdalmat, a megbantas, csalodas, elveszitese valakit, valamit, ez a mind osszpontosul egy valosagos, elviselhetetlen szegycsont mogotti fajdalomma.Majd megtanul elni az erzessel, mert a fajdalom idovel nem lesz kisebb, csak megszokotta valik, olyannyira, hogy ujbol kepes lesz befogadni, adni.
A lelek a szivunkben lakik, szemunkon at lattatjuk.Ha lehet igy ertekelni, ha illik, szamomra "legszebb"betegseg a szivbetegseg. Azon tepelodtem milyen erzes lehet az, akinek szivet ultetnek be a mellkasaba.Milyen erzes lehet mas szivevel erezni, lattatni.Probaltam hasonlitani a kismamakehoz, mert megeltem , tudom milyen az kettovel, ket szivvel latni, szemunkkel elarulni a titokbol, amivel mindig befele fordulunk, meg a tekintetunkkel is vigyazzuk azt a paranyi kis magunk altal erzett dobogasokat. Milyen nezese lehet annak, akinek mas szive dobog a mellkasaban?Milyen lehet , ha valaki, aki elveszitett valakit , es az elvesztett szemely szive mashol , masban dobog, milyen lehet , ha a szemebe nez?Vajon latja e Ot is benne? Vagy csak szepen osszebaratkoznak, az a lelek koltozik ebbe az idegen szivbe .Kicsit olyan , mint enmagam.A szivemmel idegenben elek, de megis mindig a hazamban is.Talan ezert irom a blogot is..ha igaz, ha nem, de szep elgondolas.Jo ejszakat nekunk.
