Kesoi orakba nyulo elkotelezettsegem volt , es a vegen egy eleg hosszu, talan 25 km-es sugaruton vezettem haza.Ablakot lehuzva jo volt erezni a sebessegtol huvosebbnek erzodo levegot.Jatszott a hajammal, minduntalan a szemembe kuszalta.Neztem a fenyeket, a sotet ejszakaban ahogy utat vagnak maguknak, a ketoldalt nyulo lampaoszlopok, az utak fole benyulo jelzolampak, az autok vilagito es feklampai, igazi szinkavalkad volt, kedvemre valo.Mindig is szerettem sotetben, jo idoben, jo zenevel autozni.Olyan mas, mint a napkozbeni, annyi minden kizokkenthet olyankor, emberek, kirakatok, nehany a sokbol..de igy este, amikor sotetben csak a lampak csinalnak utat, mintha egy mas vilagban lenne az ember...vezettem, nem gondolkoztam, nem elemeztem, csak haladtam, a sebesseg vitt magaval, mintha mar nem is en uralnam az autot, a sebesseg engem..es akkor megszolalt Cindy es tudtam itthon barmilyen faradt is leszek, de ujra akarom hallani..jo ejt:)
