Hol van az az ido, amikor az a fiu a papucsot a labamra huzta a piros lampanal?
O nem valtozott, ma is meglep, csak az ido szalad velunk. Nagy utat tettunk meg, kuncogok ,mert valoban, meg oceanon tulit is.
Egy het utan tudtad mit akarsz, mert megkerted a kezem, bekototted a fejem egy honap mulva, azert egy honap, mert varni kellett a papirokkal. Te egy oran belul oltarhoz vezettel volna, ha rajtad mulik, azt mondtad ez a randizas es mindenki mashol alszik, neked nem jon be. Azt fogadtad velem egyutt oregszel meg, egyutt oregedunk meg, biztosan mokas lesz .Ma is ugy gondolom en is, mokas lesz. Cloude#9 az angolban, amikor a mennyorszagban jarsz, oda vittel fol engem is, aztan egyszer foldre ejtettel.Az a lany voltam akit nem lehet csak ugy dobalni, megmutattam neked.Megtanultal velem elni es kozben elfelejtettel nelkulem , jottel utanam nemegyszer, tul az operencian is
.Ket evben nem ismetelted a fogadalmad, kimaradt.Harmadikban meg nem engedtem, nem akartam, hogy elkapkodd.Azt mondtad egyszer , akarhogy erolkodsz nem talalsz olyat, egyet sem, amikor megbantottalak.Sajnos lett megis, olyan is.Utaltad, hogy megneznek meg sok ev utan is, a vekony karikagyurut, kicserelted szeles nagyra.Lassa mindenki elkeltem, de sok ferfit tudod, hogy egy szimbolum nem tart vissza.
Az elso gyurut jobban szerettem, soha nem szerettem semmibol a nagyot a sokat, a keves neha sokkal tobb, kifejezobb, tudod.
Gyerekek voltunk, hosszura sikerult a naszut mokaztak odahaza.Visszamokaznek, hogy tart ma is.Egyutt nottunk felnotte, egymastol tanulva, hibak halmazabol epitettuk fel egymast.De a mienk.
Julius 21 volt, nincs ev, nincs kezdete es nincs vege.
