Friday, January 9, 2015

a tegnapról...


Verofenyes nyari napra ebredtunk, de meg az ejszaka huvossege sem tavozott, a kelo Nap cirogatasa libabort hagyott  itt ott.Piros, nyitott hatu ruha volt rajtam, fekete vekony kardigannal, magassarku szandal.Leparkoltam kozel a bejarathoz, kevesen voltak meg a reggelben.Emlekszem azokra  a konnyu, konnyed leptekre, amig besetaltam.Azidotajt nyitottak itt az elso uzletuket.
A pultos fiu azota is itt van, emlekszem az arcara,vekony, hosszukas, magas alkat, mindig komoly, mindig udvarias, abban az idoben mindennapos voltam.Az irodabol atjartam ebedelni, a kesz talcajuk mondhatni rabja lettem.Sajt, gyumolcs, egy ket crackers hozza, konnyu, egeszseges ebed volt akkor is.Tegnap is ezt valasztottam, de az ital mar mas, azota nem kavezom, es naluk a cappuccino is eros, igy menta tea mellett dontottem.
Most is delelott volt, a szel suvitett, kapaszkodnom kellett,hogy el ne dontson.Az elso legvetel kapkodos lett, a hirtelen hideg olyan tomenyen ert, alig kaptam belole oxigent.Ugy kellett kapkodni az oxigen molekulak utan, mintha valami magaslaton lennek, nagyon-nagyon magasan.Kozel -30 fok volt szelben merten.Szandal helyett csizma, szoknya es vastag pulover, bunda, sal, a sok ruha  ellenere a jaras megsem volt nehez.
Az asztalok melle pultokat szereltek az ablak vonulataban, gondolva azokra akik egyedul ternek be, mint en tegnap.Be is huzodtam az egyik sarokba, jol elrendezve magam elott az ebedem, az irnivalom, taskam, kesztyum.Mint egy sajat kucko.Hattal ulve az egesz kavezonak, atadhattam magam a zenenek, a korulottem folyo parbeszedeknek, a kavefozo gozt kiengedo sistergesenek, eggye emulgalodtak, zajja, ringatossa.Kozben nezhettem a kinti hidegben hagyott neha feltuno egy-egy tuloltozott imbolygo alakot, az elsuhano autokat, a fustolgo , gozolgo kemenyeket.Idealis hangulatu volt, bekesseg bennem.
Csak tegnap tudtam megerteni  milyen mas lepesek voltak azok meg, azok a nyariak, mennyire legies az azota tortentek sulyatol terhelodve a mostanihoz merten.Pedig csak 9 eve volt, nem egy nagy korszak, meg nincs egy egesz evtized sem.
Meg nem volt  okos telefon, nem volt sajat laptopom, nem volt iPadom, mennyi minden nem volt ebben a rovid szakaszban.Nem volt nehez, rossz emlekem,elmenyem, meg hetente beszeltem az anyuval is.Nem voltak uzletekre szabott ajandekkartyak sem.
Itt ami feltunoen hianyzik, a poharakrol eltuntek az irasok, gondolatok, idezetek.Mindig azokat olvastam el elsokent, az ivas masodlagos volt.Mindig adtak valami gondolkodni valot, ugy, mintha mashol nem kaphattam volna meg, innen kellett a poharakrol, meglepetesszeruen.


Karacsonyra kaptam egy Starbucks kartyat, az ilyen kartyakban az a jo, hogy akkor is orulsz , amikor megkapod es akkor is amikor ervenyesited, mint en tegnap....orulok, hogy visszautaztam idoben, emlekekben, mert csak ilyenkor jovok ra neha, mennyire is gazdag vagyok, marmint elmenyekben:)



No comments:

Post a Comment