Anyu szine a lila volt.Igy ma, a szuletesnapjan, az elore elkeszitett kalahagymakat elultettem,majd lila takaroval a labamon, lila gyertya mellett ideultem leirni.
A vagott virag az igazan szep es illo is, de nekem ha hianyzik valakim, vagy eppen jeles alkalom van,egy ideje viragot ultetek.Majd ontozgetem, patyolgatom, nevelgetem, mikozben ra gondolok.A kotodes igy erosebb, hosszabb ideig elkiser.Az emlekekbol elve sokat veszit az ember, talan eszre sem veszi ugy.
Ma megint az jott elo, amikor a tusarku csizmam a hoba ragadt es elestem, aztan nevetni kezdtem, mert nem birt folhuzni..na gyere agikam, felfazol, mondogatta egeszen addig amig at nem ragadt a nevetes, mert ket ember kozott a legrovidebb ut, a szeretet mellett rogton ott van, a nevetes.
Tavaly a kala egesz nyaron adta a viragat, egy ponton az egyik vazamban kala csokor volt.Remelem iden is lesz.
Szia Anyu:)jo,hogy jottel ma hozzam.
