Beleptem az irodaba, ahol tobb asztal allt , de csak kettonel ultek.Az egyiknel egy utolso perces varandos anyuka, Tina a neve, a masiknal a tulajdonos ferfi.Vele kellett beszelnem, aztan amig beszeltunk, Tina folallt hatalmas pocakjaval, az asztala moge lepett, ahol jarokaban aludt egy 3-4 ev koruli kislany.Az o kislanya,ot ebresztette, hogy mennek haza, lejart a munkaideje.Ekozben mi megbeszeltuk, amiert jottem, ugyanakkor parhuzamosan a parbeszeddel mosolyogva kovettuk tekintetunkkel Tinat, a pocakjat, alvo kislanyat.
Hogy jobban kifejtsem, ezen a helyen a tulajdonos nem csak azt nezi el, hogy az alkalmazott barmelyik percben babazhat, de a meglevo gyermeket is beviheti magaval.En eddig csak filmen lattam ilyet, vagy ujsagcikkben olvastam hogy letezik .
Egyszeruen olyan hatassal volt ram, elvarazsolt, elbuvolt..azonnal mint anya kapcsolodtam Tinaval, atereztem mekkora segitseg lehet ez, az egyebkent sem konnyu helyzeteben.Es milyen jo, hogy vannak jo emberek, mint Mark.Es milyen jo, hogy en eppen most lattam ezt, amikor zilalt, tulterhelt idoszakom van, de idonkent megis felragyog valahonnan egy csillag..Tina , mint Maria..Mark a pasztor, az iroda, mint menedek...olyan szeretet toltott el az ismeretlen emberek fele, amit ritkan tapasztal az ember igy idegenul..azota mosoly ul a szam sarkaban, en mar lattam a csodat..en mar tavaly is megeltem, es most is kegyes volt hozzam, ebben a kimeritoen rohanos idoszakomban.
