Kevessel hat utan indultam bicajozni ma reggel.Csili mar nem ugat, mert tudja hamarosan jovok vissza.Ugy intezem, hogy a hatso kertnel is feltunjek gyakran, igy megnyugszik....szoval ma is tekertem a parhuzamos utcaban, amikor azt hallottam valaki szalad utanam, kiabal is..elnezest , elnezest...visszaneztem es meg is alltam gyorsan..egy 10 ev koruli kislany hatalmas konnyekkel kerdezi lattam e a kutyajat, elveszett....mondom sajnos nem, most jottem ki nemreg, en nem lattam senkit meg eddig..kesobb az anyuka is feltunt, orulten kerestek az elveszett kiskutyat..belem mart Lola hianya, de annyira, hogy en is sirni kezdtem..ok nem lattak mar, csak sirtam es sirtam..mintha akkor nem sirtam volna eleget.
Kesobb gondolkodni kezdtem a boldogsagon.Milyen keves az a pillanat, amikor ugy eled meg , teljessegeben, tudod, hogy az vagy, hogy most kell felelni, megelni az egeszet amennyire csak lehet.Aztan szamtalan olyan van, amikor boldog az ember, de nem figyel ugy oda, csak elvezi , nem gondol arra, hogy vege lehet.Majd kesobb eszmel ra, fogalmazza meg akar csak onmaganak, milyen boldog voltam akkor.
Ilyen voltam en Lolaval...nagyon nagyon szerettem a kiskutyam, o is engem..talan benne volt az is, hogy lanykutya..nem tudom.Mindig fog fajni a hianya, mert a hiany maga a boldogsag elvesztesenek erzese.. keservesen fajdalmas.
* pic. from net
Ilyen lehet egy boldogsaghaz/kert, meg a teton is viragzik:)
