Ot eves kislanynak eltorik a kakaos vagy fajansz bogreje, olyan keservesen sir, hogy szinte semmivel nem lehet megvigasztalni.Na jo, egyetlen dologgal, ha osszeragasztjak neki.Nem szamitanak a repedesek, fontos, hogy ujbol egy darabban van, mar konnyein at nevet mikor kezbe kapja.
Aztan nem valtozik semmit, a felnott no mar talan nem sir, bar ki tudja..de o maga osszeragasztja a kedvenc bogrejet, hogy viragot ultessen bele, vagy hajcsatot, hajgumit taroljon benne vagy egyeb fiuk ferfiak szamara foloslegesnek tuno kacatokat.
A bogre rajongas vagy maga a ragaszkodas meg a targyakhoz is csupan noi tulajdonsag?nem tudom, mert csak a kornyezetembol tudok kiindulni.Ezek a fiuk ,ha eltorik valami dobjak ki gondolkodas nelkul.De ez nem minden, kb olyan lenne mint nemelyik statisztika, amikor egy orszagbol megkerdeznek 50 embert es kihozzak, hogy a Svedek a legugyesebbek a konyhaban pl. Tehat nem mervado.
Mindig van kedvenc bogrem jo ideje.Zokon veszem ha iszik belole valaki mas.Egyszer munkahelyen hasznalta valaki a bogremet es bar kimosta rendesen, de olyan szentsegtoresnek vettem, hogy nem tudtam inni belole tobbe.
Az is lehet rigolya:) bar ha korhoz kotik akkor en mar oviban rigolyas voltam.Vagy csak szimplan a targyaknak is erzem a lelket, mert van, es ragaszkodom ahhoz, ami kedves a szivemnek...
Szoval most ez a pottyos, zold pottyos, mert ugye a zold a remeny szine, es en orok remenykedo vagyok..