... almodtam az elmult ejjel, otthon jartam a szuloi hazban, ami reg nincs is meg.Volt egy viragfala Anyunak az eloszobaban, tele viragokkal, o locsolt en meg labatlankodtam.Neztem ahogy csinalta, mindig keveset ontott, aztan meg egy keveset, hogy atitatodjon a fold.En zsupsz ontottem volna lendulettel, de aztan eszembe jut ez a kep es visszafogom magam.Hetvegen, Halottak napjan kimentem az egyik temetohoz itt, megalltam tavol es neztem.Itt nem volt gyertyagyujtas, nincs soha, nem unnep.Az ember nem is hinne mennyi minden kimarad majd az eletebol, amikor elvandorol. Tul fiatal , hogy ezzel, ilyenekkel gondoljon.Tul lazado, dacos.Nem is hiszi el, hogy ki lehet menni a temetobe, elfogadtuk, megnyugodtunk az elet ezen szakaszaval is kibekultunk.
Hazagondoltam erosen, valoszinu innen jott az almom, ha megkesve is
Ma is azt gondolom, szamuztuk magunkat, bar volt kulso nyomas, de mi magunk dontottunk merre tovabb.Hogy bizonyitsuk magunknak is masoknak is mi barhol tudunk eletet epiteni, csak ketten, segitseg nelkul.A cel reg valora valt itt is ott is, de kozben valami elveszett.Talan magunkert is gyujthatnek gyergyat gondolom en, mert aki kontinens messzesegbe tavozik, oceannyira, az a szemely elvesz, meghal, vagy szivet noveszt a sziven belul.Osztodik.
A kilencvenes evek meg nevetosek voltak, nem voltak halottaink, repultunk ossze vissza.Meg az ezredfordulo utan is , de az elmult 7-8 ev mar nem olyan, a vilag sem, mi sem.Kevesebb lett a nevetes es a siras is, Igazan nem is tudom melyik a rosszabb allapot.
*pic.from net
