Talan 6 eve volt, igy oszhez kozeledtunk, amikor megvettem a ruhat.Csipkeje is van, fodra is, nem is kicsi, mert itt mindent nagyban mernek.Futolag nezve egy egyszeru zold ruha, de a nem feluletes tekintetu latja, hogy sokkal tobb van benne.A reszletek, az anyag szinevel azonos diszito csipke a mell alatt, a nyak vonalat koveto dekoltazsban vegzodo enyhen fodrozo korvonal.Csak egeszen kozelrol latszik.Ujjatlan ruha, de megis olyan anyagbol, ami nyari forrosagban es oszi huvosebb napokon egyarant jo egy jo pulcsival, puha csizmaval.
Ki ne erezne jol magat, vagy maskent ,ha felvesz egy megszokott viselettol, iranyzattol elterot? A fodor es a csipke kifejezetten a noiesseg szimboluma, bar napjainkban nem kapnak akkora szerepet.Eltuntek a habos , masnis ruhak a mi magunk atalakulasaban, szerepeink, feladataink valtozasaban.
Aki odafigyel arra mit szeretne hangsulyozni, vagy inkabb elmosni az alakjaban, annak jo tudni, hogy a fodor csak csipotol lefele, leginkabb terd alatt megengedett.Nagyot sohajtottam, amikor ezt elolvastam, mert az en ruhamon is ott van, legalul.Nyugtazhattam a tenyt, hogy az olvasott hianyaban sem hibaztam.
Amikor hazavittem a ruhat, meg az elozo eletemben, a masik hazban tortent, emlekszem felprobaltam, azonnal korbehivtam aki csak szamitasba johetett, hogy hasonloan fogja ertekelni, mint en.Telefonalas kozben mezitlab maszkaltam a kertben a fuben, a novenyeim kozott, nekik is tetszett.Azon az ejszakan a ruhaban aludtam:) a fodros csipkesben, annyira szerettem.Ma mar mosolygok az akkori onmagamon, es a ruhan tul meg mindig szeretem azt, hogy ilyen "dolgaim" vannak, voltak:)
