Ugy kopott meg a lelkesedesem, mint ahogy a nyar vegzi be, atadva helyet szep lassan az osznek.
Atadtam magam a kenyelmes megszokasnak,pontosan azok a tortenesek blokkoltak, blokkolnak az irasban, melyekrol szeretnek, kellene.
Az uj evszak varazsaval talan en is visszanyerem onmagamban szeretett lelkesedesem, azonnali kozlesvagyam.
Volt nehany napraforgo viragom, kozel nem annyi, amennyit ultettem(a mokusok jovoltabol), megmentettem magamnak, tovabb csodalhassam idebenn.Mar letortek, folfaltak volna a bestiak.
Nem tudom honnan jott az otlet, lerajzoltam, lefestettem.Nem Van Gogh, de az enyem.
Azzal kot magahoz, ahogy naponta erzek egy ket ecsetvonast igazitani rajta, poszmogni vele, talan soha nem fogom befejezni igy...
* a fonti foton levo kisfiut meg nyar elejen mentettem ki, majdnem vizbe fulladt, a nagymamaval jottek, akinek az egyik laba gipszben volt..
