reggeli nosztalgia...

 Ismet bebizonyitottam magamnak, hogy az ember az, amit maga kore vonz, kiepit szep lassan.Korulnez magan , s kap egy tukorkepet.
A belvarosi haz, foldszinten uzlettel, betonozott udvarral rideg, baratsagtalan volt.Meg tavaly is.A parkolas az udvarban van, 4 autonyi hely+ le lepcsovel, szint elteressel meg egy keves, de sehogy nincs novenyeknek, viragoknak hely, csak a kerites menten.Probalom feloltoztetni, felviragoztatni.Tobb kevesebb sikerrel.

A mokusokkal kiastuk a csatabardot, ismet, mert hiaba etetem oket, nekik semmi nem eleg, a viraghagymakat is akarjak.80 db tulipanhagymabol rekord keves, jo ha osszesen 6 viragom lesz.Nem baj.Megis kompenzal az erzes, amikor szokasos reggeli setaimon  mar 3 mokussal talalkozom az udvarban, szamtalan vereb, feketerigo mondja a magaet reggelizes kozben.Egy ket  vereb eppen otthont teremt, szorgosan epitkezeknek valahol.Remelem az avatora meghivnak.
Csupan egyetlen aprosag hianyzik, a harmattol/esotol osszahajlo fuszalak erintese a bokamrol..az elozo kertet meg orzi, meg eleg friss, elenk az emlek.