Ma van, volt Anyak napja itt felenk, majus masodik vasarnapjan .Tegnap eszakon jartunk,ma csak itt a kozelben, es delutan ugy adodott, hogy egyedul maradtam.Tul sok az esemeny, nehez lenne rogziteni, utolerni oket, azon belul magam.
Valahogy igy suritettem, jatszva a szavakkal, fejben, majd leirva.Nemelyik nem is mai, de az enyem.Az emberek nem mindig jol valasztjak meg a szavakat, pedig ajandekba is adhatnak egyik masikat.En ma nagyon szepeket kaptam,ajandekba...Koszonom!
Szavak.
Kimondva vagy leirva.
Ket veguk van.
Ahonnan kiindul es masik vegen csungo hallgato, vagy olvaso.
Jatszunk, kerekitunk, a sarkos szavak is gorbulnek, van ivuk.
A szavak csodalatosak. Szotarak vannak tele veluk, es konyvtarak tele szotarakkal.Azt hinned ennyi szoval, es szakertovel, megerthetnenk egymast.De a szavak csuszosak. Nem beszelnek olyan latvanyosan, mint a cselekedetek, kepesek besuttogni magukat nem megfelelo fulekbe , nem megfelelo pillanatban.
A szavaknak sulyuk van, sarkosak, neha elesek, olykor simogatnak, maskor levegoben maradnak, itt ott hideg zuhanykent hatnak, vagy forron fulbe hatolnak, neha leperegnek, idonkent fuleken keresztul mennek. Lehetnek lagyak, kemenyek, vadak, mezedesek, csiposek, erosek, hamisak,kedvesek, igazak,meghatarozoak, tapintatosak, ketertelmuek, direktek, ingerloek, izgatoak, csititoak, csabitoak. Ami a legfontosabb, hogy egyes szavak orokke maradandoak.Velunk maradnak, soha el nem hagynak.
