...milyen sokszor van az eletunkben, elindulunk egy konkret cellal es valami egeszen mast talalunk ut kozben, azt hozzuk haza.
Igy adodott ez egy szep, meleg, bar esos oktoberi vasarnapon, amikor a regi hazunkkal, utcankkal parhuzamos utcaba csoppentem, ralatva a hatsokertre, a nagy juharfara...
Amikor valakivel megszakad egy kapcsolat idozites, tavolsag egyeb szamtalan okkal, okbol, az fajdalmat ebreszt bennunk, szeretnenk tudni, hogy a masikban is van e, emlekszik e, gondol e ide idonkent, vagy eszebe sem jutunk.Igy ereztem magam, amikor meglattam a szarado fat, igazoltan, megha fajo is a latvanya, de mivel nekem sokszor eszembe jut az oktoberi aranybaborulasa, a kora szeptemberi piros "csokra", igy azt lattam, az a fa, melynek semmi baja nem volt , amig ott laktam, most meghalt, szep lassan elszarad egeszen...a ferjem azt mondta belem halt, vagy utanam, kezdek hinni benne.En sokszor oleltem korbe a korulerhetetlen torzset, intettem jo reggelt az agyambol, vagy csodaltam mar tavolrol aranylo lombjat, vilagitva vezetett , vonzott haza...
Majd ultetek helyette/az emlekere valahol egyet,vagy kettot, mert ez az elet rendje, korforgasa..
2009/en
Aranyoskám
Aranyos fám
Arany falevel esot szor le rám.
