" Pedig… nincs az embernek semmi oka se rá, legalábbis legtöbbször nincsen. De rászáll az emberre valahonnan ez az oktalanság, mint a hó, ahogy rátapad, a sár rácsapódik és egész napon át szenved az ember, mint az állat. Valamit szeretne, hogy ne úgy legyen, mint ahogy van. Valahogy éppenséggel csak szomorú az ember a szomorúságért magáért."
Szabó Pál: Talpalatnyi föld (részlet)
Egy kicsit en is szomoru lettem, mert vege, elmult,sajnos a jo dolgoknak is vege van egyszer.
A lazas keszulodesemnek, a surges forgasnak a konyhaban, es az elismero dicseretek begyujtesenek is vege.Mert ki hinne, de a pulyka mindig most a legfinomabb, soha ilyen finom meg nem volt...mosolygok, nem szolok, csak orulok ennek a felfedezesnek is.
Elteszem a fotokat, es az sem olyan baj most, hogy lefejeztek minden kepen a pulyka miatt.
Panda alig birt magaval, az eveseben benne volt, hogy o miert halas.
Gyonyoru napos meleg volt ma is.Es ahogy a napnak vege van, ugy mulik el majd ez a rovid idore ram szallt szomorkas hangulat is..
