Vagyak szulte vagyak halmaza az eletunk.Milyen sajnalatos amikor egy egy hosszan szovodott, mint pok a halojat epitunk kore mindent, aztan megsem teljesul .Azt hiszem ilyen lehet egy regeny, melynek ellopjak a befejezeset.Epiti az iro az esemenyt, egymashoz ragasztgatja a cselekmenyeket, egeszen felfokozottan, foltozottan az utolso oldalakra hagyva a befejezest, a valaszokat, egy egy nevet, vagy nemet esetleg igent, es valaki megtrefalva eltunteti azt a nehany oldalt.Igen azt kepzelem ilyenek a beteljesuletlen vagyaink is.
Meg mindig nehezen tudok elfogadni, meg mindig csak tanulgatom, mint kisbabak az elso lepeseket.Meg mindig ugy erzem valahanyszor kapok valamit, azonnal viszonoznm kell, kulonben felborul a belso bekem, hianyerzest fakaszt, egeszen addig, amig viszonzom.Masoktol megsem fogadom el ugyanazt,ugyaneztafele viselkedest.Erdekes.
Az is erdekes, hogy a fotoinkbol kivalasztjuk a legszebbet, legjobban sikerultet.Csak azt mutatjuk szigoru szoras, valogatas vegen.En is ilyen vagyok.
Amikor beteg voltam lefotoztam magam, arckepet akartam kozelrol, de csak magamnak.Neha megnezem, nem latta meg senki rajtam kivul.Mindig kivancsi voltam milyen az, amikor en betegarcu vagyok, nem nevetos szemu, csak bagyadt.Kivancsi voltam "kellek" e igy, milyennek latnak igy.Ezert orzom, hogy neha neha nezhessem, visszagondolva az akkori napokra percekre, ki hogy nezett ram, mit mondott, volt e benne olyan, ami az akkori arcomrol arulkodik, azokban a mondatokban , nezesekben volt e olyan.
A noi elme csodalatos, biztosan a ferfi is, de en errol tudok egeszen magabiztosan nyilatkozni.Ulok , nezek egy filmet, kozben szolnak hozzam es rendesen figyelmesen valaszolok, mikozben osszefoglalom a mai napot,megtervezem a masnapot es megirom ezt a mostani bejegyzest eloszor fejben.
Vajon szamszerint mennyi vagyakozasom volt ma...egyszer megszamolom.
