Ma mellrak szuresen voltam, magam is meglepodve azon, hogy milyen alaposan keszultem, el ne kessek.Na jo, erre mindig kenyes voltam minden szempontbol, mindig inkabb elobb erkezem.
Egyelore nem mondtak semmit, ez csak rutin vizsgalat, most voltam eloszor.
Az orvos kerdezte a nevem eredetet, a hatterem.Mondtam magyar vagyok.
O Hungary-..mondja,- hallottam, hogy Budapest gyonyoru--nez ram, varva a visszaigazolast.
Igen, gyonyoru-mondom..- Nem jart meg ott?-kerdezem
Nem, de nagyon szeretnek egyszer-mondja
You should go..-mondom..kedves emberek, finom etelek, sok sok tortenelem..You should go! ismetlem meg masodszor
Kozben elkeszultunk, mehettem oltozni, vigyorom a fulemig erte, mert megkerdezte esetleg nem lehetek allapotos..o nem, mondom, en ahhoz oregnek erzem magam..azert ram tette a vedotakarot, mert , es itt jott a kivalo mondat: olyan korban elunk, amikor az emberek kortalanok, nem oregszenek meg soha, es szerinte en meg nagyon fiatal vagyok.
Ezt magammal hoztam, tudtam, hogy le fogom irni, mert jo lesz majd rossz napokon ujra olvasni.
Ahogy vezettem haza, kozben ismetlodott fejemben a you should go, milyen sok embert biztattam mar, kuldtem a beautiful Budapestre.
Mar az obol folott jartam az ivelo hidon, amikor elertem a legeslegcsucsat , leneztem a tora, es mar nem vigyorogtam, csak szeliden mosolyogtam, a mondatot kijavitottam magamban.Nem, nem youshouldgo..we should go..mi,mi megyunk, ennyi vilagvaros utan is hatarozottan allithatom Budapest a legszebb, mert egyedul annak van lelke az en szamomra.
*foto a netrol
