A mondas azt tartja csak az anyak kepesek feltetel nelkul szeretni.En arra jovok ra szep lassan, hogy feltetel nelkul csak elkepzeleseben, kimondatlanul szeretunk.Olyan ez, mint a le nem irt szabalyok betartasa.
Amikor a gyermek megszegi, atlepi azokat a kepzeletben lerakott feltetel lepcsofokokat, valoban az a szeretetunk fokmeroje, pontosan annyira szeretjuk a latatlanul megszegett felteteleivel is utana, amekkora fajdalmat okoz.Vagyis nagyon.
Es hogy ne legyek ennyire lehangolo, vagy tulsagosan komoly, az egeszet atvittem a ferjemre is.Nem ezermester, soha nem volt az, mar nem is lesz.Ezert ha itthon O valamit "szerelni" akar, en joggal panikolok, de valami szep formaba ontve adom elo, mennyivel gazdasagosabb, ha szakembert hivunk:)igen,azt hiszem ez is unconditional love a reszemrol:)
Amivel meglep, hogy engem valami ezermester boltos felesegenek hisz, mert varatlan helyzetekben:pl kormom lakkozom, vagy fozok, vagy eppen irok, elem all es csillag csavarhuzot, 100-as szoget, gittet stb ker.Ilyenkor nezek magamon korul, a ruhamon, a kornyezetemen es kozlom, hogy rossz ajton kopogott be.Aztan meguntam kisse, es keszitettem egy surgossegi szerszamost, merovel, kalapaccsal, egy ket csavarhuzoval, meg kesz gittet is vettem, amit csak kenni kell...na majd lassuk csak ki fog legkozelebb meglepodni, ha meglatja a kis ladikom, amibe kisse magam is belevittem egy apro masnival.
