..kerestem egy idezetet a napokban, a fenykepek kozott emlekeztem hogy van.Az idezet nem lett meg de a fotok elvittek messzire,tul az operencian is, folkavartak, mint mindig.
Befele fordultam, szotlanna valok ilyenkor.Sokszor ugy elgondolkozom az eletemen, vajon jol dontottem e, amikor eljottem, amikor visszajottem, amikor itt maradtam.Megol a kivancsiag, amely soha nem fog , hiszen nem tud kiderulni, vajon milyen eletem lett volna, ha maradok, ha soha nem indulok el.Ha maradunk sem marad semmi ugyanaz, minden valtozik, elmegy mas.Meg a varos is olyan eszrevetlenul tud atvaltozni, epuletek tunnek el, jonnek helyette ujak.Csak egy egy foto kapcsan dobbensz ra, jeee mar ez sincs meg.
Amit lehetett elertem, iskolak sorat,ujra erettsegiztem, diplomaztam utazas es idegenforgalombol, munka lepcsok is megvoltak, az elso egy deliben kiszolgalo, es egeszen sajat vallalkozasig, baratsagok, nagy utazasok...de a kerdes az marad, vajon jol dontottem e,es vajon milyen lett volna egy mas elet, a kerdes megvalaszolasanak hianya, mely orokre kerdes marad igy...
Aztan elmentem nezelodni(vigasztalodni), es ez a kosar es ruha lett az eredmenye, amirol majd kell meg irnom...igen, muszaj, mert igy csak egy kosar es egy ruha:)
