Hosszu hetvegenket ma tuzijatek zarja, kezzelfoghatoan csak ez a tajekoztato lap maradt belole, na de ami nem foghato, az nagyon sokaig marad velem.
Nem szeretem ha siettetnek, ha korbeolel egy erzes jo lenne benne maradni, idozni.Jo lenne ha egesz nyaron kimehetnek a hajokikotobe, nezhetnem a hajokat, setalnek napernyovel, hosszu szoknyaban, ha csak kepzeletben is.Lassu lenne minden, a lepesek, a mozdulatok, a parbeszedek.
Helyette pentek ota osszefolyik az egesz, a vendegek, a fozesek, a kiruccanasok, es megis sikerult megoriznem egy buborekot a hajokkal, a minden kozepen is ott maradtam, setalok, racsodalkozom , a mire is? az egesz kozben szuletett gondolatokra.
*Azt hiszem az emberek egeszen addig jok valamiben, amig nem hiszik el, hogy jok abban a bizonyos tudas-valamiben.
*Nem szabad embereket felruhaznunk olyan tulajdonsagokkal, melyeket mi magunk varunk el.Sok csalodastol esunk el, ha odafigyelve elfogadjuk azokat, melyekkel valoban rendelkeznek.
A hajok mar nincsenek itt, csak a szel simogat meg idonkent, mellyel a vitorlak suhannnak..Vasarnap is lattam a hajokat, vendegekkel, egyet vitorlastol, dagadtak a szelben, a fenykepezom csucsult itthon..nem lehet mindig minden tokeletes, csak kepzeletben:)
