..egyszer laktunk egy varosi hazban, tenyernyi kertje volt.Kis fenyoket, bokrokat , viragokat ultettem bele.Amikor elkoltoztunk, senki nem tudta, egy ideig neha visszajartam, megsimogatni a fenyoket, bokrokat.
Ma hazajottem, eppen most, gyorsan le is irom, bealltam a kocsival, mentem becsukni a kaput, amikor megallitott egy szomszed, talan negyedik hazban lakik.Beszelgettunk, illetve o beszelt, meselt.Elmeselte a neni, akie ez a haz volt, fiatal lanykent az apjatol kapta, O epittette neki.Maga idejeben csodalatos volt.Ma mar masak az igenyek, a kulsok a belsok egeszen megvaltoztak.
A neni beteg lett, el kellett adni a hazat, talan valamilyen otthonba kerult.Egyszer tavalyelott eljott(elhoztak keresre), es latott engem, sokat dolgoztam itt akkor is.Latta kie lett, megnyugodott, utana nem sokara meghalt.Boldog volt, hogy engem latott, es latta nem hanyagolodik el.
Talan fontrol latta az ablakulest, amit csinaltam, es a minikertet is.Orulhet jobban.
Milyen erdekesek is vagyunk, ahogy osszenovunk, birtokolunk, es kell a megnyugvas, a tudat, hogy jo kezekben maradt, gondjat viseli mas is eppen ugy, ahogy mi tettuk.Mintha lelke lenne egy haznak is, es talan van is , ha mashogy nem, de ha elhagyjak, belevisszuk a sajatunk...
* kisPanda alszik a minikertben
