...magunk mogott az ejszakaval, vezettunk bele a Napkeltebe tegnap.Meg nyar kezdeten kigondoltam, megnezni akkor, amikor egyedul van, nem oleli korbe a tomeg, nem kell lepesben haladni, tavoli parkolo utan kutatni, csak megallni mellette.
A felhomalynak milyen mas a hangulata, meg ha almosak is vagyunk, es csak azert enged nehezen el az agy, mert elterveztuk.Az ut elejen vilagit egy kereszt alatta:God loves You irassal, ettol mosolyogni, megilletodni kell.Majd az a hid, ami olyan erzest kelt, amig a csucsaig el nem ersz, mintha valoban az egbe mennel, az is a neve.Es amikor elertuk a vizeseseket, mert harom van, ketto kicsi es a legnagyobb a lopatko, akkor valoban felhok kozott jartunk.Az ut kozepig csapodik az alazuhano viztomeg, esokodkent huzodik, terul, apro cseppenkent erzed az arcodon.
Szeretek folmenni egeszen addig, amikor meg folyo, amikor meg nem torik meg, mellette allva erezni a termeszet erejet, hatalmat.
* a fotokra kattintva nagyobb lesz
