...a varoteremben szamoltam a raklapokat, egy lap 33 cm oldalu, ebbol kiszamoltam a keruletet, teruletet, majd probaltam folfele haladni, odakepzelni egymas melle, hogy terfogatot is szamoljak..az orvoshoz nem kiserhetem be, varni egyaltalan nem konnyu..vegtelennek tuno percek utan vegre jon es keresem a tekintetet, vajon mit olvasok ki belole, vajon mit olvasok le az arcarol?
Lattam, hogy robbanasig feszult, hogy oriasi ero szukseges ahhoz, hogy kibirja, amig elhagyjuk a rendelot.Engem nemit, O viselkedik.Bennem maradt az egyebkent is halkan elhangzo kerdes-mi tortent?mit mondott?
Beulunk a kocsiba, az ajto erosebben csapodik , mint maskor.En inditok, senki nem szol, sem O, sem En.
Egeszen varatlanul kot belem, belekot abba, hogy miert nem kerdezek, miert nem szolalok mar meg..de tudom, hogy ez csak indok, es mar beszel, itt ott erthetetlenul a sirastol, szidja az orvost, szidja onmagat, az eletet, es bog...faradt vagyok, a nem tudom hanyszor ismetelt verveteltol, a tobbszoros orvosi latogatastol, a munkatol, a sok biztatastol, nyugtatastol, es en is kifakadok es mondom, hogy atelem, aterzem, de mellette helyt is allok, mert elvarjak tolem, szamitanak ram..ertse meg, hogy nekem sem konnyu..kozben megerkezunk, koszones nelkul csapja ram az ajtot..csak allok, nezem ahogy megy , es varom, hogy megfordul es int, int, hogy minden rendben van, elmondta O is en is, nincs harag.De nem fordult meg, pedig nekem erre szuksegem volt.
Haza hajtok, mar csak itthon veszem eszre, hogy nem csodaltam ma meg az utca fait, elmentem a szep mellett..
Azota nem beszeltunk, mert en is makacs vagyok, akkor is , ha beteg, mert senki nem mondta, hogy konnyu lesz, de azt sem, hogy ilyen pokolian nehez....
