Mar megint csotortok lesz es ismet Anyak napja elott vagyunk, ropulnek a hetek, honapok.Megint elerzekenyulok, mert takaritottam, olyan nagyot, olyan kulso belsot kitakaritot.Mar megjott a jo ido, sutott a nap vegre, csipkeznek a fak levelei, szeretem, amikor meg nincsenek kifejlodve.A szinuk is olyan gyonge, gyerekes zold, nem eros, nem felnottes meg.Megbeszeltem magammal kiirok mindent, ami hirtelen van, ami adodott mostanaban, es kikoltozok a kertbe, na meg lesznek utazasok is, kisebb nagyobbak.Mar nevetsegesnek hat, de leirom ujra, nem tudtam, hogy kozonsegem lesz, de miota van, mindig ugy vagyok, mintha itt lennetek a nappalimban es jo haziasszonyhoz illoen nezem, hogy mindenkinek van e italja, nem e ehes, egyszoval jol erzi e magat.Torodos vagyok, tudom.De engem igy neveltek, persze reszben magamban hordozott is, es ilyen volt a szuloi haz is, es masmilyen nem is tudnek lenni.A hosszu bevezeto, mert sajnos neha eleg sokat tudok beszelni, ahhoz kellett, hogy tudassam elkoszonok, es nekem csak igy megy.Nem akarok azon stresszelni, hogy valakinek nem adtam italt, vagy rossz szemely melle ultettem:)Ugye ertitek, ertetek? Szoval egyelore a kertben leszek, mert oly rovid a nyar, ugy elszall.Es kell a nap, kell a nevetes, kell a feltoltodes, mert ezek a legfontasabbak, amik bennunk maradnak, amiket majd telen elo lehet venni, mint a furdoruha helyet, ahogy lassan fakul, de meg idezi a nyarat....
I.
Hatodikos volta
m, amikor irodalmi korbe jartam, elso szerepem egy elo fa volt, a letort gyenge agamrol szolt.Ma is emlekszem az elso sorra:"kicsi agam , ringo zsenge"..fogtam a kezemben es ugy mondtam, kertem ne torjek le az agaimat.Ma visszatekintve erdekes, hogy igy indult az eletem, hiszen akkor meg nem voltam tudataban mennyire resze vagyok a termeszetnek, mennyire szeretem.
Reggel, ebredes utan az elso, hogy kinezek az utcara, majd a konyhabol a hatso kertre.Mintha koszonnek.Elol a kepbe log egy nagy ag, amit tudom, hogy le kellett volna mar reg metszeni, de amikor levelbe borul, olyan, mint egy fuggony, sajnalom.
Ilyenkor szeretem a legjobban, ahogy hetrol hetre ebred, ahogy lattatja, hogy el.A kis bomladozo levelek, csipkenek hatnak es milyen lesz majd, amikor aranyra valt osszel.Magic.Engem varazsol el.
II.
Szerettem m
indig a tortenetet meselo kepsorokat, ez egy hazassagi evfordulora vett, ezt kulonosen szeretem.Ezt a viragot akkor vettem, miutan ebbe a hazba koltoztem, es ide kerult a kep ala, nagyon kicsi volt.Ugy novekszik, halad, uj es uj leveleleket bont, nehol kisebb elagazasokat, mint ahogy illesztem a hazassagunk mozaikjait, macskakoveit.Itt ott dudorodik, melyul, neha elhajlik kicsit, bizonyara van szebb, jobb is, de ez a nekem, nekunk valo.Ugy lehetunk parban, hogy nem fojt, annyira engedjuk szallni egymast, amennyire kell, jol esik nekunk.III
Tobbszor aka
rtam irni bejegyzest az emlek targyakrol, kivancsisag hajtott, aztan megis elmaradt minduntalan.Ki mit csinal veluk, ha kapott valakitol, es nem attol, akivel van.Valami korabbi eletebol.Rendezkedtem es a kezembe akadt ez a ket kezzel irott level, majdnem szerelmes, de inkabb olyan szegyenlos, hogy csak az erti aki irta es akinek irodott.Toprengek, hogy mit kezdjek veluk, egy reszt a multam, vagyis a reszem, mas reszt ertek az elektronikus vilagban hatvanyozottan.Talan a nyar majd meghozza a helyes dontest.Helye van e jelenemben, es a jovomben ennek a kezzelfoghato emleknek.Jo pihenest, nyaralast, aki megy, es sok sok joidon toltott kikapcsolodast, nevetest kivanok Mindannyiotoknak!
puszi, oleles
Agnes.
