..amikor valaki megker, hogy konkret temarol irjak, csak idore van szuksegem, elultetem, es dolgozik bennem.
Jon egy pillanat , jonnek a betukbol formalt szavak, mondatok.Nem mindig ilyen egyszeru, a megelt fajdalom akadalyoz abban, hogy latogassam ezeket a megelt emlekeket, mert csak ugy szeretek irni valamirol, ha sajat.Nekem szuksegem volt erre a grilles bejegyzesre, hogy ezt a mostanit le tudjam irni.Ma szuksegem lesz valami nagyon szepre, hogy egyensulyba keruljek...
Halaadaskor meg hivtam az anyut, meg beszeltunk, de az apu ota mar nehez volt , minden telefonos beszed egyre nehezebb lett.Novemberi hajnal volt, hajnal 4, amikor csorgott a telefon,noverem hivott, anyu korhazban van, intenziv osztaly .Csak ido kerdese az orvosok szerint, semmi joval nem biztatnak.
Azt hiszem az elso mondat utan nem tudtam figyelni, kitort belolem a siras, ugy sirtam, mint egy kisgyerek, en a mindig fegyelmezett.Naponta nem tudom hanyszor , teljesen kontrol nelkul es egeszen varatlanul sirtam.Ugy kellett szaladnom neha, mintha hanyni mennek, mert nem akartam masokat hulye helyzetbe hozni.Mit lehet kezdeni egy sirassal, mit lehet mondani annak, akinek anyja a halalan van?Szinte naponta beszeltunk, vartunk, mar gepen volt, sirtunk, sirtunk egyutt, kulon es vartunk.
Ilyen helyzetben senki nem tudja milyen pokoli a tavolsag, amikor nem tudsz szaladni a korhazba, es nem tudod mit tegyel, mert nem biztatnak, te magad is tudod a korat es az elozo allapotat es egy szazalekban, mintha orultkent felosztanad az agyad, azt a szazalekot arra tartogatod, hogy tudd el kell dontened mikor utazol, mert ketszer nem fogsz tudni.De ezt csak Te erted es a szuk csaladod masok nem, masok csak mondjak menj agnes , teged var az anyukad, el akar koszonni.Ugyanakkor a noverem naponta kozli neki kellek a temetesnel, szuksege van ram.Jott a karacsony , lebetegedtem, megfazas, kohoges, magas laz.Az egyik legszomorubb unnep lett, minden szempontbol.Nekem azt is a fejemben kellett tartani, ha kohogok nem engednek gepre, elotte volt a SARS remulet, akkor is utaztam, es a beszallokartyat amikor leadtam eppen kohognom kellett, ami csak veletlen volt, de el kellett nyomnom, majdnem megfulladtam, mert visszakuldtek volna.En nem voltam beteg, csak psziches lehetett a felelemtol, de ezek is olyanok, mint a kesztyuben atvett utlevel, mintha lepras lenne mindenki, ezeket csak megelni lehet, ugy atadni soha.
Nehezen mult el az unnep, siras, kohoges, laz, telefonok..aztan elfogytak a konnyek, egett a szemem, es meggyogyultam, nem kohogtem, laz megszunt.Jott a telefon, az anyu meghalt agika, gyere, varlak.Inteztem a jegyet, valaszoltam milyen koszorut szeretnek, es mar nem sirtam. Csomo kep hianyzik, ahogy fekete ruhat veszek, a repules, az atszallas, arra emlekszem, hogy megerkeztem delutan, masnap hajnal negykor mar egyedul vezettem az autopalyan , a fejem ures,a szemem eg.Megalltam tankolni, a furdoszoba tukreben idegen arc nezett ram, 8 kor szalltam ki a templom elott, a batyam lepett hozzam.Mikor indultal kerdezte, es fejbolintassal nyugtazta, hogy jol hajtottam, nem neztunk egymas szemebe, csak egymas feje mellett el.
A pap fogadott es ugy ereztem megbolondultam, mert bevitt az irodajaba es a legutobbi sieleserol beszelt, es csak beszelt.Volt computere, mobilja, amin hivtak es hangosan megszolaltam, dehat en temetesre jottem..tudja, valaszolt, csak engem nem ismert, csak foton latott eddig, beszelgetni akart velem, es kerte a szertartas utan menjek vissza meg.Nem tudom hogy jutottam el a hazig, kocsik sorakoztak, unokatestverek alltak az udvaron, es kiult egy egy gyaszos mosoly az arcunkra, amiben benne volt az orom, de zavart orom, mert maskor mas alkalombol kellett volna talalkoznunk.
A koporson kopogott a fagyos homok, ezt a hangot soha nem fogom elfelejteni, egett a szemem , szedultem a megtett uttol, es nem csak az utazasra gondolok.Szertartas utan szaladtunk fizetni a papnak, utana halotti tor volt egy etteremben, es neztem korul magamon, mert mindenki tudott enni csak en nem..nem tudom hogy tudtak enni..miert nem elotte, a szertartas elott fizettunk, miert lett es mikor lett ilyen uzleti tranzakcio a halal...
Minden kapcsolat mas, a jellemzoje, maga a viszony.Nagyon sokaig emeltem le a telefont es nyomtam be a szamokat, csak amikor kicsongott kapcsoltam, hogy nem fog senki valaszolni.Ilyenkor a gyomromban ereztem fajdalmat, egyre erosebbet.Csak most tudatosodott, hogy vege, nem almodtam, nem kepzelodom, vege.Nezegettem fotokat, otthonit, ittenit es hozzakepzeltem a tortenteket.Hetekkel kesobb ujra sirni kezdtem, ujra varatlanul jottek .Ugy jarkaltam, olyan tartassal, mintha a vilag terhet cipelnem, es a banatat az arcomon.Nem lattam, csak neztem, gepiesen csinaltam mindent.
Egyszer, nem tudom mikor lattam meg a korulottem levok arcat, lattam a zavart a szemukben, kijozanito volt, felrazo, eszhez terito.Azt hiszem akkor talaltam ki, hogy beszelni fogok hozzajuk, de csak fejben, es csak, ha egyedul vagyok.Nappal beszeltem, ejjel almomban jottek, a hangjukat is hallottam.A blogban jott az uj otlet, a leveliras, beszamolok.Az almok ritkabbak lettek, ugy vettem olvassak a levelem es megnyugodtak, hogy jol vagyok.
Lassan megtanultam nevetni is ujra.A specialis napok, az unnep de kulonosen a szuletesnapjuk a legnehezebb ma is.A hiany es a fajdalom nem szunik meg, csak lassan, naprol napra kicsivel jobban tanulunk meg egymas mellett elni.Beult mellem a halal, egy szeken ulunk tobben, es mar nem gondolok erre naponta, de tudom, hogy ott vannak.
Hogyan kezeljuk a veszteseget?nincs formula, nincs szabaly, ami jo lenne barkinek, mindenkinek, mert mashogy elunk es mashogy veszitunk.Egy barat elvesztese nagyon nehez, mert baratok ritkan szuletnek, a kapcsolat sokkal intimebb, nekik elmondunk olyat, amit anyainknak sem mernenk.Ilyen urt nem lehet betolteni, nem lehet potolni, mert ha szuletik is ujabb barat, O masmilyen lesz.Mas lesz vele a nevetes, a banat, a vita.Valami mindig hianyozni fog.Olyankor ugy erzed nem talalod a helyed, kimennel a vilagbol is , hogy megleld.Ezeket a hirtelen szuletett elmondani valokat jo leirni, vagy aki teheti a sirnal kibeszelni, segit.Nem oldja meg az urt, de naprol napra araszolunk.Ujra fogunk tudni nevetni, majd egy ido utan azon is, amin regen egyutt tudtunk, es mar el fogjuk tudni meselni a kedvenc szokasait..mar fogunk tudni ugy fogalmazni, hogy volt egy baratnom..
Csillanak szeretettel!
