*ket irasom eltunt, ez lett volna meg azon a napon a harmadik, ezert teszem ide .Valamiert a masik ketto nem akart ide kerulni, es amikor megis elokerult, akkor mar hianyos volt.Masfel eve irom a blogot, hasonlo esetre nem emlekszem.Valami jel ez, ha elkoszontem, tartsam magam ahhoz...nem tudom, kevesebb leszek, de erzem neha irnom kell, mert ilyen talan sokak szamara zagyvasagnak tunokkel a vendegeim nem ijeszthetem el..:)
..mert olyan ez, mint forro nyarban az elso ket pohar limonade, igazan szomjat olt, a harmadik a szepseget adja.Meg lehet allni, nezegetni a megdontott poharban a szinet, a citrom rostokat, vitaba szallni magunkkal, hogy eddig ez a legfinomabb. Szaporodnak a szepseges szavak a fejemben, talan nem is valosagosak, de iras kozben megeltek, meghokkentoek, megallitoak, megmosolyogtatoak.Vagy csak azt gondolja aki elolvassa, ez mintha rolam szolna, ez mar velem is megtortent.
"Bennunket a leveleink kotnek ossze, azok, amelyek szetvalasztanak" jon tavolrol a mondat, valos, vagy valoszerutlenul igaz? szamit az?ha csak csupan a bejegyzes miatt fogalmazodott volna is orulnek, annyira szep. Serendipity-d folytatva, olvastam a horoszkopom:"Érdemes lenne ma megszabadulnod olyan holmiktól, amelyek annak az embernek a szerelmére emlékeztetnek..." , miutan a kertben elolvastam a ket kezzel irott levelet.Neman nevettem, mert a tartalmaban is afelol aggodott az iroja, hogy vajon hol fognak kikotni a levelei.
Az oldas es kotesre valamiert azt kepzeltem, hogy vers, film, tudtam meg.Az emberek erzelmi koteseket alkotnak, lathatatlanul, az oldas hagy nyomot csak maga utan.Benne lesz egy egy szoban, egy egy viselkedesben.Neha olyat kepzelek a ket , kis es nagyverkor azert kell, hogy latatlanul mukodtessen egy harmadikat is, ami oldaskor kapcsolodik be, kotodik az elso kettohoz.Eletben tart, mint egy respirator, elnyom mindenfelet, mint maga a lelegezteto gep, keves embert lehet leszoktatni rola.. Az embereknek neha szukseguk van arra, hogy hallhassak, "szuksegem van Rad".Egy fordulopont az eletben sok ilyen ki nem mondottol vesz uj iranyt es mindig bennunk marad a milyen lehetett volna erzes.Utalom azt az erzest.
Olyat is szoktam kepzelni, hogy szuleteskor ket fele kapcsolo van mindenkiben, az egyik a fogekonysag a szep es jo irant, a masik a csunya es rossz fele inkabb.Ok is meglatjak idovel a szepet, azonban oriasi munkaba kerul ez a masiknak, hogy meglattassa.A szepre fogekonyakkal az a hatrany, hogy hajlamosak a szonyeg ala soporni minden nekik nem tetszot, es ez neha ugy folpuposodik, hogy orra esnek, irhatnam pofara, de az nem olyan szepen fest..
A szeperzes fejlesztett eletben tartasa fontos, tehat ezert is egy egy beiras , leiras nem attol fontos, hogy valosagra epul e, vagy olvasott lesz e nagy szamban, az erzestol, amit kivalt, attol lesz szerepe.Ujra lehet olvasni, es ujra lehet erezni, es ovatosan elmosolyodni, hogy milyen jo , hogy ez a nehany gondolatta formalodott szo, nem tunt tova, nem veszett el a sok egyeb fejben fogalmazodott mindenseggel...
Neha olyan keseru tud lenni az elet,mintha valaki beleboritotta volna a mandulat, ilyenkor jo onteni egy harmadik pohar limonadet, hogy elmossa a keseru izt es fintort...
