Sunday, July 27, 2014

a tó és én...

 Azt mondjak az otthontol tavol elok szimboluma a vizpart, mint folyekony ek mosodik az ember es szerettei koze.Mossa, csiszolja az erzeseket is, koptatja a sajgasokat, szeliditi a nem tetszo megnyilvanulasokat, a legturelmesebbet is megmozgato vagyakozasokat.Kimossa , kioldja a fajasokat,  mint kekfesto a vizben, felhoket rajzolva.
Amikor ebbe a varosba kerultem, azonnal szerelembe estem a toval, a parttal , ez a szerelmi kapcsolat azota is tart, soha nem hagyott alabb, soha nem gyengult, ugyanolyan intenziven elem meg a hianyat, az ujra es ujra latni vagyasat.Szeretem minden evszakban, minden napszakban, mindenfele idojarasban.
Telen vele fagyok, bele fagyok en is az eppen aktualis, vagy regi serelembol fakadt osszetort lelkemmel.Nyaron engesztel, bekit ahogy korbeoleli a bokam, csapkodja hullamnyelveivel.Soha nem melegszik fol 15 fok fole, csontodig erzed, ha megmartozol, beledhatol, nyomot hagy.
Megszunik minden  mas, amikor itt lehetek.Tudnek itt lakni , elni ugy, hogy  soha nem unnam meg a latvanyt.

Nyari ejszakaban a megszamlalhatatlan, szemmel kovethetetlen sok csillaggal, mindnek udvara van, tukorkepe is..szeditoen szep:)