Thursday, July 17, 2014

a könyvjelzõ...

Vasarnap, miutan megkaptam a konyvet sokaig nezegettem,  forgattam, beleolvastam .Az elmult hetekben nem olvastam, eleinte keszakarva, keszitettem magam erre a regenyre.Kesobb egyeb elfoglaltsagok kotottek le, nem tudtam volna rendesen figyelni, ugy, ahogy en szeretek.
B.Deni javaslatara konyvjelzot keszitettem, meg mielott hozzafognek.Levagtam egy szal rozsat a kis kertembol, ahol ket bokor is van, lepreseltem sietosen, majd laminaltam-lemezeltem.Csak miutan elkeszultem jutott eszembe megnezni mit jelent a rozsaszinu rozsa:kecsesseg..elmosolyodtam..igen, ennel tokeletesebbet nem is valaszthattam volna keszakarva sem.
Olvasni kezdtem..nehany oldal utan kirajzolodott a fohos  elottem, egesz elete, hiszen vegig kettossegben irodik, karoltve a multat a jelennel.Olyan szomoru-keseru-fajdalmas eletuttal talaltam magam szemben, amire nem szamitottam, erre fel sem tudtam keszulni, igy nagyon sokszor behajtom , lehumyom a szemem es sirok..de megis ez a sok tragedia mozgat, serkent a folytatasra, az ujabb "ablak" kinyitasara, akarom latni , hogy mi lesz, mi  kovetkezik, hogy majd minden jora fordul vegul.
Igy, ilyen nagyon mar reg volt ram hatassal konyv.(utoljara talan Steinbeck:Erik a gumolcse)Megmozgat az irono azon kepessege, ahogy magam elott latom, hallom a leirtakat.Megmozgat a viragok uzenete, a veluk valo kommunikacio.Lenyugozo.
Most a felenel tartok, igyekszem lassitani, mert  bar varom a jot, de ugyanakkor szeretnem ha sokaig tartana meg.

Az empatia ugy kepzelem olyan kepesseg, mellyel igazan akkor tudunk elni, ha valamilyen szinten magunk is megeltunk hasonlokat, kotodunk.Az elveszitessel tudok kotodni, ha nem is ugy, ahogy a fohos, de I can level with Her, mert en is veszitettem mar szamtalanszor.Es tudok kotodni a virag szeretetemmel, kulonosen a mezei viragokeval.Ahogy kedvukre pompaznak ott, ahol nekik a legjobb.Ez a viselkedes, a mezi virag viselkedes mindig bennem volt, neha engedem felszinre torni...

Es persze kozben nyar van, sok vidamsaggal , nevetessel, mert az ember csodalatos, az erzelmeit ujra termeli, onmagat ujra epiti.:)

2 comments:

  1. Monika:) emlekeztem a bejegyzesedre de en akkor szandekosan nem olvastam el.Tegnap este miutan posztoltam, megkerestem a Tied, elolvastam.
    A konyvet amikor megtalaltam, ott engem a viragokkal valo uzenet kuldes, kommunikalas erint meg, ezert rendelem meg.Arra nem szamitottam, hogy a fohos egy eldobott gyermek.Ugyanugy vagyok ahogy irod, nehez letenni, de idonkent nagyon felkavar.Pl az, hogy nem birja az erintest..es meg sorolhatnam.Viszont teljesen ertem ilyen elet mellett miert eppen a viragok az ellenpolus.
    Nagyon szomoru tortenet, meg akkor is, ha a vege happy end.
    Kosoznom Neked!:)

    ReplyDelete
  2. Volt egyszer egy könyv, amikor olvastam szinte hallottam az író, a mesélő hangját, ahogy mondja. A könyvjelződ egyszerűen fantasztikus, micsoda ötlet!

    ReplyDelete