Wednesday, March 7, 2012

lánynak lenni nehéz(de jó).../2.


A nőiességről...

Ismet enyem a hajnal, ami olyannak tunik , mint a noiesseg, a titkaval, a szepsegevel.
Sokaig azt hittem a noiessegnek van egy eletkora, es utana mar csak anyukak vagyunk, mindenfele ilyen erzelmek, megnyilvanulasok nelkul.Aztan egyszer azt lattam, hogy Anyukam citrommal dorzsoli a kezefejet, es amikor ertetlenul megkerdeztem mit csinal..csak zavarban, lesutott fejjel magyarazni kezdte, hogy a nap okozta foltokat halvanyitja..ezt a kepet, amikor elohivom, az maga a noiesseg , es hetvenhez kozelitett.. Az a tipus vagyok , aki uzenetet hagy a furdoszoba tukron, a hutoben, kabatzsebben, taskaban, kesztyutartoban a kocsiban:) Nem naponta, csak olyan eppen felrazos idoszakokban, amikor a sok sietes kozben jo egy ilyenen elidozni, mosolyogni. Az eletunket meghatarozo mag a szeretes, szinte minden arra, akore epul, az eltet, azert erdemes folebredni, kuzdeni, lemondani.Es barmennyire kell hozza a ferfi, de valahol a noiesseg megnyilvanulasa ez is.
Napjainkban, amikor kezd nem divatos lenni a kecsesseg, a ba'j, a noies finomsag,amikor a cinikussag a divatos, jo elohozni, a hajnalban megmosolyogni, a hajnallal cinkosan osszekacsintani, szavak nelkul is ertjuk egymast...

Szabo Lőrinc: Ébredés
Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal az égen át:
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni se mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok…és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden ígérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos husát
s egész testében az egymásbaringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem a szememet…Ő
épp fölnézett rám: A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!… – sikoltotta s felugrott
és menekült, már az ablakhoz ért
és belefoszlott a hajnali égbe.
Én felültem és értelmetlenül
és soká bámultam magam elé:
szénaszag csapott be az ablakon,
messziről zúgott a hegyi patak,
a szoba még sötét volt, de a nap már
ágyamra tűzött, és a takarón
úgy pihent a fény tűzfátyola, mint
egy odadobott könnyű arany ing.

10 comments:

  1. Jaj, de nagyon szeretem ezt a verset. És éppen egy ilyen korszakomban vagyok.:)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Tami orulok:)) en is nagyon szeretem, kulonosen igy tavasszal , es hajnalban;)teljesen reggeli ember vagyok:D

      Delete
  2. Ezt a bejegyzésed el kellene küldenem az egyik társamnak, neki szólsz!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Egesz nyugodtan!! kulonosen, ha segit valamiben, nagyon orulnek, de akkor is, ha csak jo pillanatokat okoz:)

      Delete
  3. Ági, egy igazi nő, mindig nő marad, akárhány éves.
    A kecsesség, a finomság, a tisztaság sajnos tényleg nem divat már....annyi nő beszél csúnyán, viselkedik durván, gorombán.
    Egy nő külsőleg és belül is maradjon nő és igen igazad van, a szeretés a mag.Megint szépen írtál, jó volt olvasni, köszönöm!
    Puszillak!

    ReplyDelete
  4. Judit:)nagyon koszonom, nagyon kedves volt a megjegyzesed:)es teljesen egyetertek Veled:)

    puszillak:)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Kedves Agnes,

      szep iras,rengeteget lehet a temat boncolgatni...
      A vers nagy kedvencem,most reggel valamiert kicsit megrikatott:(
      Pedig olyan szep,de rajottem,a szep dolgok neha valtanak ki ilyen hatast.Nalam legalabbis

      Boldog Nonapot kivanok Neked,

      puszi,

      Eniko

      Delete
    2. Koszonom Eniko:)en szeretek sirni, a szepen ugy ertem:)vagy, ha valami jo tortenik velem.Egy jofele siras, sokmindennel foler.
      Ha ilyen volt a sirasod, akkor csak orulok:))

      Legyen nagyon szep a napod Eniko!:)

      puszillak!

      Delete
  5. Ágnes! Ez jólesett így korán reggel! Legyen szép napod, puszi:)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Orulok Lilike, es most hozom a harmadikat, az utolsoy:)ebbol a temabol.

      Csodas napot kivanok!

      puszillak!

      Delete