Tompos Kátya-Magányos csónak

Hallgattam ezt a dalt es emlekeket hozott elo...

Mielott elindultunk hazamentem a szuleimhez, egy  hatalmas boronddel.Feltett ,kedves targyaimat vittem benne,neki adtam.Anyu nezte a borondot,nem ertette.En mar izgatott voltam,csak az utra tudtam gondolni.Fekudtem az egyik szobaban es a mennyezetet lestem, gondolataim megeloztek,mar reg nagyon messzi jartak.Anyu tobbszor benezett,aztan be is jott...nezett engem es mint aki valamit megerzett azt mondta: Mi van veled Agikam? nem ilyen szoktal  lenni...mosolygott hozza, hatha en is fogok.
-Nincs semmi Anyu,mosolyodtam el en is vegre-minden rendben van!-majd nem fekudtem tovabb,nem buvoltem a mennyezetet.
Mar szegyellem az akkori valaszom,pedig jart is itt tobbszor is,,es most megis ...hat igy van ez,ido tavlataban meg akkor is atalakul minden ha nem nyulunk hozza...kesobb,amikor itt volt ,sokszor visszahivta ezt a jelenetet,mondta,hogy megerezte...az arcom elarult,ma is olyan...