en- szerinted mi szolmetek vagyunk? kerdezem igy vegyesen ahogy szoktunk tarsalogni
Te- igen, persze, hogyne-valaszolsz meglepodve
nehany oraval kesobb
en-Te hogy definialnad a lelkitars fogalmat? -terek vissza a temara
Te- na jo, hogy oszinte legyek, szerintem nem szolmate van, inkabb sorstarsak, akik hasonlo hatterrel osszekerulnek, es eppen ezert erzik, ertik egymast joban rosszaban, elvalaszthatatlanok..,valaszolsz kisse indulattal, szenvedellyel, ahogy szoktunk sokszor, Te meg En..
en- erdekes valasz, ezen gondolkodnom kell, de tetszik-fejezem be a faggatast, a tema boncolasat.
en- szerinted van olyan, hogy soulmate?
B.- bibliailag erdekel, vagy a hetkoznapban? kerdez vissza
en-meghokkenek..ugy egyaltalan letezik e?, ez erdekel-valaszolok
B.-szerintem mindenkinek van foldi szerepe, kuldetese, aszerint alakulnak ki a parok, mennyire tudjak egymashoz illeszteni a sajatjukat.Ezen tul persze szeretik egymast, de a szerepeknek illeszkedni kell egymashoz, kulonben nem mukodik..valaszol
en-hmm a lelkitars kifejezesnel igy erre nem is gondoltam, koszonom!
Aztan kerdezgettem masokat is, es nagy szazalekban nonemueket, akik mind ugy lattak, igenis van, letezik.Nehanyan azonnal tudtak , amikor a szemebe neztek.Ezen meglepodtem minden alkalommal.
En nem tudtam, sot nem is foglalkoztatott mostanaig a lelkitars tema.Hogy lehet tudni azonnal? az mar inkabb erdekelne.Mi csak osszehazasodtunk, mert nem akartunk kulon kulon hazamenni, kulon lenni egymastol.Vagyis jol ereztuk magunkat egymas tarsasagaban.Jottek az evek, evtizedek, volt benne minden, nehezseg,kaland, izgalom, nyugodtsag, rengeteg szepseg, hullamvolgyek, de valahogy mindig egyutt akartuk megoldani.Legutobb osszel is, amikor fotoztam a ferjem es egyedul en latom meg igy oldalrol is a szomorusagot az arcan, a csalodast emberekben..en ismerem ugy, mint a sajatomet, minden negyzetmillimeteret, minden hangszinet, en erzem at minden o elszenvedett fajdalmat.Ha tehetnem megnemtortenne tennem, kitorolnem, mint itt a neten szoktunk :delete.Aztan szep lassan , idot adva, vegulis enyhitettem, segitettem benne sokat.Mar csak nagyon ritkan latom elgondolkodni, szomoruva valni, azt is lopva , mint ahogy a foto keszult.Nalunk senki nem szereti ha fotozzak, plane nem, hogy ide biggyesztem.A napokban fotokat selejteztem, azokat amikor ugyanabbol tobb peldany van es hirtelen elem jott ez a kep, megdobbant a szivem:)figyelmesebb lettem az erzesre, mert idovel mindent ujra gondol az ember, es milyen orom az, amikor az erzes evtizedek utan is olyan jo, es annyival hatvanyozodott, meg mindig tetszik nekem..es talan ez is lelkitarssag erzes, legyen.Sokszor olvasom, a vesejet adta, kulonben meghalt volna a parja..en is adnam, gondolkodas nelkul.Talan az ilyen gondolatok, instant reakciok alkotjak a lelkitars definiciojat? talan..de ott, akkor, amikor meglattam legeloszor most is azt mondom, nem mertem volna kijelenteni..elhamarkodott lett volna azt hiszem.
Az szeret igazan aki bajban is szeret? nem, ez annal tobb, ez a lelkitars, mert a nehezet nehezebb erezni , mint az oromet/en
