Szamtalanszor van az, amikor ugy erzem gondolok olyan emberekre, akiknek en eszukbe sem jutok.Aztan ugyanigy forditva is elofordul velem( gondolnak ram), es ez valami korforgas lehet, amikor mindenki gondol valaki egeszen masra:)de legalabb gondolunk, nem igaz?
Ha valami nem ugy sikerul ahogy eltervezzuk, attol meg lehet jo, allapitom meg a tortentekre.
Kezdodott azzal, hogy az utolso pillanatban ugy alakult , egyedul vezettem fol a nyaraloba a kutyaval es a cicaval.Panda megszokott amikor latta a keszulodest , szandekosan nem jott haza.Szoval a kocsiban en, Lola, Puskin+ az autopalya es a tavolsag, szuken 650 km, de szerintem inkabb 750.Nem irom le szo szerint mit eltem at veluk, csak annyit emlitenek, hogy egy csomo pihenoben megalltam, (szinte mindben) kb 80 km-kent vannak egymastol, olyankor a kutyat az olembe kellett venni, dedelgetni, puszilgatni, akkor megnyugodott, ami csak addig tartott.Aztan setalni is vittem, es valahogy a nyakorvbol kirantotta magat, a parkoloban vagtazni kezdett, en meg az ures porazzal utana.Csak magyarul erti az idejossz szot, attol megbenul, meghunyaszkodik, es jon hozzam..na most ezt mondogattam es senki nem ertette mit mondok, csak o meg en:)voltak csodaloink, amikor a nyakorv ujbol a nyakara kerult meg tapsot is kaptunk, komolyan majdnem meghajoltam megkoszonni, hiszen alig valami valasztott el az autopalyatol, a kis hulye ha megzavarodva arra rohan, ne is gondoljak bele....azota nem setalunk parkoloban.Egesz uton nem volt hajlando inni egy kortyot sem, talan ezert.Hogy erdekesebb legyen az ut, be kellett ugranom Montrealban az ugyvedemhez, Lola az olemben jott velem, ilyenkor felenk, mindenkinek tetszik, ez rendben is volt.Puskin maradt a kocsiban, nem banta.Es meg kihagytam a Torontoban varatlanul ert kod, meg sotet is volt, egy kamionos ram allt szo szerint, le akart lokni a savbol, de megmakacsoltam magam, nem mozdultam es nem gyorsitottam, hova is tettem volna, alig lattam valamit.O unta meg, kikerult nagy nehezen.
Aztan valahogy elerkeztunk az utolso szakaszba az orok idoknek tuno kacskaringos ut a hegyekben, a fenyvesek kozott, mar majdnem en is elszedultem (es ami maskor elbuvol, fotozok , de nem most), de meg idoben megerkeztunk.
Van egy fem ketrecunk, tobb szemelyes, befernenek mindharman, ha joban lennenek:) igy csak Puskin kerult a ketrecbe, Lolat elbarikadoztam az egyik szobaba, fontos, hogy lasson, halljon engem, de lagalabb mar beke volt.Majd probaltam megkeresni hol lehet kikapcsolni a futest.Kinn 26 fok volt, es a hazban orulten ment a futes, mintha nem lett volna eleg melegem az uton...
Nagy nehezen sikerult megtalalni a termosztatot, kikapcsolni es csak azt kerestem, hogy vizszintesbe keruljek.
Ugy csinaltam, mint regi filmekben sokszor lattam, felfrissittettem magam, majd ledoltem a nappaliban egy borogatassal a homlokomon:) egyszeruen kimerito ut volt, ami ha egymagam jottem volna eszre sem veszem.
Orakkal kesobb megerkezett a ferjem..csak annyit mondtam: ne is kerdezd...nem kerdezte...
Masnap reggel hetig aludtam, a maximalis csond es a feny ebresztett, tavolbol hullamok lassu csobbanasa szurodott hozzam.Ugy ereztem mintha le vagy kiestem volna a Fold nevu bolygorol egy sajatomba, ahol csak az van, az lesz, amit vagy akit en hozok bele.Csodalatos volt, regen vagyott erzes.Ugy is ereztem , hogy most itt tudnek maradni ebben a csendben akar mindorokke is.A taj meg osszefuggoen zold, egesz uton az volt.Nehany hullo falevel tancolt az ablakom elott.Kaptam egy harsfateat es tudtam, hogy innen mar minden rendben lesz.
Az en egig ero faim...
