nyomot hagy ott, ahol senki nem latja/tudja.
Csak eszi a vered, marja az emleked,
Emlekeid marnak teged.
Ott vannak mosolyodban, szomorodban,
Lopott pillantasaidban,
Beszededben , hallgatasodban,
Felig megkezdett mozdulatodban,
Felgyorsitott,lassitott jarasodban,
Kepzelet szulte,
Emlek idezte illatokban, illatodban.
Igy Oktoberben felszinre tornek,
Hideg csipte szinu falevelek teritenek szonyeget.
Bujok a paratlanul szep Oktoberbe, szineibe,
Hogy Oktoberben lehessek oktober(i)ben./
oct.16.2012
Azota sem tudtam szebben megfogalmazni ezt a honapot, pedig probaltam nehanyszor.
Tegnap uton voltunk, nem en vezettem, azt hittem konnyu lesz fotozni, de nehol ugy elsuhantunk, csak a fejem kapkodhattam, a foto elmosodott, kivehetetlen.Nehol nagyon szepet lattam, nehany kockaban ellopva hazahoztam, hogy megmutathassam Nektek, akik beneztek szereny blogomba:)Koszonom!
Aniko! a templomot Neked fotoztam:)
