váratlanul...

...talalkoztam valakivel, akit ket es fel eve nem lattam, azota a   telefonszama is megvaltozott.A felkeszuletlenul  alakult kenyelmetlen erzestol indittatva ideadta az uj szamat, hogy oldjam a vaghato feszultseget megigertem  hivom.
Ket napig koroztem a telefonnal, lendulettel nekifutva a hivasnak, majd mindig meggondolva, atgondolva az esetleges beszelgetest, a valaszokat, inkabb elfutva, elmenekulve eloluk.Vagy csak maradva ott, ahol vagyok, a ketesfelev bezarult , megszokott biztonsagaban.
Szamtalanszor kaptam mar ugy levelet, hogy feltem elolvasni, torkomban dobogo szivvel fogtam hozza, es mig a vegere ertem tobbszor meghaltam , hogy a kovetkezo gondolatsorral ujraelesszem magam.
Aztan egyszercsak  nem gondoltam semmit, nem jatszottam le elore mindket oldal lehetseges szocsereit, csak siman hivtam, majdnem esz nelkul, vagy inkabb tovabbgondolas nelkul.
Azt hiszem 8-ig szamoltam a kicsorgest, amikor kinyomtam, nem vartam tovabb.3 az tul keves lett volna, elmenekulos, de a 8 eppen eleg ahhoz, hogy megnezze ki hivja , atgondolja o is az ujra gyomorba feszkelo kenyelmetlen erzest es inkabb ne valaszoljon.Bennem meg megmaradt egyfele varakozas, eppen elfoglalt volt es majd hiv, talan 3 napig, amikor mar nyugodtan mosolygtam mindkettonkon.Igy volt, van jol.En hivtam.O le is tagadhatja.Mindkettonknek kifogastalan ervelese van, ha esetleg ujra osszefutnank ketesfelev mulva.