rózsaszín álom az õszrõl...

 

Paul Verlaine: Őszi chanson 

 Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.
S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Míg éjfél
Kong, csak sírok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél.
Óh, múlni már,
Ősz! hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél…
(fordította: Tóth Árpád)

 
Hozzank keson erkezett meg a tavasz az iden, talan ezert is ragaszkodom annyira  a nyarhoz.Egyszeruen nem veszek tudomast a hetek ota megvasarolhato oszirozsakrol, a tanevkezdesrol, mert mind az oszhoz kapcsolodik nagyon, de bennem meg nagyon nyar van.
Annak ellenere is, hogy az ejszaka mar bucsuzott, olyan kettot elore egyet hatra lepessel.Ejjel huvos esovel, szellel, nappal meleg napsutessel.20-ig hivatalasoan is nyar van, ehhez ragaszkodom.:)
Mindig erdekelt a filozofia valamilyen szinten.Ujabban filozofosuk eletet szoktam olvasni.Meglepot olvasok az 1500-1700-as evek kozott elokrol, pl azt, hogy egyetlen kisvarosban elte le az eletet.Soha nem hagyta el.Egyszeru szokasokkal, es a nap nagy szazalekat irassal toltotte ki.Milyen fantasztikus szokinccsel rendelkeztek a korhoz merten, az egyszeru elethez merten.Mennyire gazdagon elunk ma, csak visszagondolva is szedito a megtett ut, az elert eredmenyek, a feltart hatarok sokasaga.
Freud szerint az almaink a napkozben tortentek osszesege, csak a szereploket ultetjuk ujba, esetleg magunkat a masok szerepebe.
Erdekes almom volt.Egy nagyon szep rozsaszin kabatom volt, de olyan finom , nem valami eros messzirol kiabalo.A belseje leopardmintas , szepen eldolgozott.Olvasgattam az osz divatszineirol a minap, pasztellszineket irt, lehet onnan jott az alom.Valoszinuleg nem lesz rozsaszin kabatom:)de alomnak nem volt utolso!Kozben vendegek jottek, akiket nem tudtam kaveval kinalni, mert en nem iszom kavet masodik eve.Felirtam, hogy vegyek kavet:)